Molly Manning Walker rendezői bemutatkozását három BAFTA-ra jelölték, Cannes-ban pedig megnyerte az Un Certain Regard szekciót. De nem ezért kell többet gondolnunk róla, hanem inkább azért, mert jócskán lehasznált témáját igyekszik a maga apró nüanszaival együtt bemutatni.
Az alapsztori megtévesztő: három barátnő Krétára utazik, ahol csak inni és bulizni akarnak, elfelejteni, hogy hamarosan fény derül arra, melyik egyetemre vették fel őket. Egyikük, Tara emellett szeretné végre szüzességét is elveszteni, pusztán ezért az Amerikai pitéhez mérni a Hogyan szexeljünket azonban olyan, mint az Annie Hallt A szürke ötven árnyalatához hasonlítani, csak azért, mert mindkettő középpontjában a szerelem és a vonzódás áll. A végtelen partizás mögött szép lassan megmutatkozik a szereplők valódi személyisége, azok az apróságok, amelyeket a smink és a kacér egyenöltözet igyekszik elfedni. Tara két sráccal is közelebbi viszonyba kerül, ők pont úgy festenek, mint azok, akik nap mint nap csatatérré változtatják a pesti bulinegyedet, de a gesztusokból és pillantásokból mégis kiderül, hogy szöges ellentétei egymásnak. Az alkoholmámoros estén egyikükkel megtörténik a dolog – de Tara valóban beleegyezett? Akarta – és ha igen, így akarta-e? A szüzességünk elvesztését a legtöbb film életünk egyik legfontosabb döntéseként mutatja be, az odáig vezető apró döntések sorát azonban kevés mozi ábrázolja olyan érzékenyen, mint a Hogyan szexeljünk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
