Visszhang: könyv

Alács Anna: Képeslap El Idilióból

Visszhang

Gallo kakas hétköznapjai szürke egyhangúsággal peregtek a tojásgyárban, ahol dolgozott.

Egyetlen vigasza énekesmadár barátja volt, aki minden ebédszünetben felvidította az egyhangú búza- vagy kukoricaétel és a szőlőszemdesszert között, távoli országokról csiripelve neki. Ám egy késő őszi napon a madárka nem jelent meg a gyár ablakában. Hiánya töprengésre késztette a kakast: mikor szürkült el, mikor vált szép lila tollazata szürkéskékké?

Később, a szalag mellett állva egy megsárgult borítékra lett figyelmes, benne egy képeslappal és egy érdekes üzenettel El Idilióból, a napsütötte, színes tengerparti városkából. Több se kellett Gallónak, hajójegyet váltott, és meg sem állt El Idilióig. A napsütésben tollai ismét lila színben pompáznak. S végül örökre El Idilióban maradt, megtalálta a helyét, és a barátjára is rálelt.

Szép példázat ez az élet értelméről, a boldogság kereséséről, a kockázatvállalásról, bátorságról, barátságról és a szeretetről. Maga a történet egyszerű és rövid, de mégis szíven talál. A képeskönyv formátum és a szerző saját illusztrációi gyönyörűek: a kakas jópofa alak, az ábrázolt kétféle élet kontrasztja pedig remekül érvényesül. Van pár kitűnő rajzoló a hazai gyerekkönyves piacon, Alács Anna már az első könyvével sem marad el mögöttük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."