Visszhang: lemez

Slowdive: Everything Is Alive

  • - minek -
  • 2023. szeptember 6.

Visszhang

A klasszikus angol shoegaze formáció majd’ két évtizednyi szünet után 2014-ben alakult újjá egy Primavera Sound fesztiválos fellépésre.

2017-ben a gyönyörű és bódító Slowdive-val jelezték, hogy a kreatív energiáik visszatértek, és most az új időszámítás szerinti második nagylemezük is kijött. Ahogy ők csupa kisbetűvel írják, az everything is alive évekig készült, de megérte várni rá. Az új album ismét bizonyságot ad arról, hogy mesterei a csak látszólag földöntúli, valójában nagyon is e világi szép melódiáknak, s hogy mindezt emlékezetes, néha lüktető, máskor ellenállhatatlanul hömpölygő dalokká tudják szerkeszteni. A hangszeres és vokális produkciók – az utóbbiakon hagyományosan osztozik Rachel Goswell és Neil Halstead – továbbra sem hagynak kívánnivalót maguk után. A hol csilingelő, hol széteffektezett gitárok mellett ezúttal az elektronika, a szintetizátorok által generált audio­kulissza is döntő mértékben uralja a lemez hangképét, és például a prayer remembered vagy az andalucia plays című dalok hallatán nem csodálkozunk, hogy oly sokaknak ugrik be a The Cure 1981-es Faith-korszaka, vagy a New Order ugyanekkor készült korai szerzeményeinek sora. Ezzel kontrasztban az alife vagy a kisses szinte táncolható indie álompop slágerjelöltek, amelyekben a ritmus magával ragadja a hangok örvényébe révedő befogadót, a chained to a cloud pedig a maga szépséges minimalizmusával már-már a velőnkig hatol. Készülhetnek még az idén remek lemezek, de az egyik legszerethetőbb albumot már megcsinálta nekünk az öt veterán cipőbámuló.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.