Visszhang: könyv

Az ébresztőkönyv

Visszhang

Végre nem egy, a roma kisebbség helyzetére érzékeny „többségi” társadalomtudós értekezését, hanem a roma értelmiség köreiből kikerülő fiatal szakemberek önreflektív véleményét olvashatjuk.

Az öt szerző és beszélgetőtársaik a széles látókörhöz elengedhetetlen szakterületek művelői; a jelen korra élesen reflektáló polgárjogi aktivisták. Újszerűen tematizált kötetük tárgyalja a rasszizmus és a szolidaritás mibenlétét, de feszegeti az identitás és a reprezentáció kérdését is. Ami pedig a megértés szempontjából fontos, elemzi a cigányság történelmét, és persze foglalkozik a szegregáció különböző megjelenési formáival is.

Ez egy beszélgetős könyv: a szerzők beszélgetnek, az olvasó pedig „kihallja” a sorokból az élőszó parázs dinamikáját. Ez a dinamika sokszor dühös, és meglehetősen kritikus a többségi társadalom egészével szemben. Aki nem romaként olvassa a fejezeteket, önvizsgálatra kényszerül, ami persze pozitív hatással bír, ám nem jelöl ki utakat a megoldás irányába. Nehéz helyzetbe hozza az olvasót (különösen, ha az egy szegregátumban dolgozó pedagógus), mivel annyira erős a kritikai szál, hogy csak a már meglévő frusztrációkat erősíti: bárhogy is nyúlunk a kérdéshez, mindenképp hibát vétünk.

Nyelvi és képi világában is nagyon friss és jó dinamikájú kötet. Az pedig, hogy kritikusan fogadjuk a felénk, mint „fehér ember” felé irányuló általános kritikát, inkább sarkalljon minket társadalmi párbeszédre, mintsem sértettségre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.