Az öt szerző és beszélgetőtársaik a széles látókörhöz elengedhetetlen szakterületek művelői; a jelen korra élesen reflektáló polgárjogi aktivisták. Újszerűen tematizált kötetük tárgyalja a rasszizmus és a szolidaritás mibenlétét, de feszegeti az identitás és a reprezentáció kérdését is. Ami pedig a megértés szempontjából fontos, elemzi a cigányság történelmét, és persze foglalkozik a szegregáció különböző megjelenési formáival is.
Ez egy beszélgetős könyv: a szerzők beszélgetnek, az olvasó pedig „kihallja” a sorokból az élőszó parázs dinamikáját. Ez a dinamika sokszor dühös, és meglehetősen kritikus a többségi társadalom egészével szemben. Aki nem romaként olvassa a fejezeteket, önvizsgálatra kényszerül, ami persze pozitív hatással bír, ám nem jelöl ki utakat a megoldás irányába. Nehéz helyzetbe hozza az olvasót (különösen, ha az egy szegregátumban dolgozó pedagógus), mivel annyira erős a kritikai szál, hogy csak a már meglévő frusztrációkat erősíti: bárhogy is nyúlunk a kérdéshez, mindenképp hibát vétünk.
Nyelvi és képi világában is nagyon friss és jó dinamikájú kötet. Az pedig, hogy kritikusan fogadjuk a felénk, mint „fehér ember” felé irányuló általános kritikát, inkább sarkalljon minket társadalmi párbeszédre, mintsem sértettségre.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
