Visszhang: tévésorozat

A rezsim

Visszhang

Ahogy egy koncerten elüvölti magát az énekes, hogy „Hello, Kazincbarcika!” és a közönség teljesen megőrül a megszólítottság sosem látott magaslataitól, úgy fogadja a néző A rezsimet hirtelen.

Képernyőre mutogatás, mély bólogatások és cinikus felhorkanások melegágya Stephen Frears és Kate Winslet új sorozata, amely a teljhatalom tébolyát igyekszik bemutatni, de maga sem biztos benne, hogy a tükör a görbe-e, vagy az alak, aki benne áll.

Egy kis, közép-európai ország paranoiás vezetője, félelemből indított döntései nyomán egy szélsőséges nacionalista katonájának tanácsait kezdi követni, és beint a korábbi amerikai szövetségeseinek. Míg „a Nyugat irányába tanúsított, kvázi dacos hozzáállása” jelentősen megemeli a népszerűségét a kisemberek között, udvartartása és az (eddig valódi irányítást végző) tanács egyre jobban retteg, hogy vajon meddig fajul a kancellár – hű kutyájával megtámogatott – megháborodása.

A kockázat kicsi, az öröm nagy az „arra gondolsz, amire én?” című játék ezen, kezdő szintjén. Az átélhetőség mindenkor adu, az alapötlet tehát nagyon erős és a látvány is meggyőző, sőt a politikai sorozatok kötelező, lába szedve egymás mellett értekező részei is mennek. Csak a szatírához nincs elég humora a produkciónak. Hiszen itt maga a helyzet a nevetséges és abszurd, A rezsim csak dokumentálja azt. Pedig a dráma jócskán túlzó helyzetekkel – vagy ha másssal nem, az állandó döntött kamerás megoldásokkal – arról biztosít, hogy itt nem egyenesen a valóságra nézünk rá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.