Visszhang: koncert

Depeche Mode

Visszhang

Még Szoboszlai Dominik góljáról is lemaradtam annak érdekében, hogy láthassam a Memento Mori című lemezhez kapcsolt turné keretében másodszor is Budapestre látogató Depeche Mode-ot, és talán az mond el a legtöbbet erről az egészről, hogy még így is megérte.

Mivel sok éve nem láttam Martin Gore-ékat, Andy Fletcher 2022-es halála és Dave Gahan felgyorsult őszülése miatt úgy mentem el az MVM Dome-ba, mint valami búcsúfélére, felidézve a legszebb közös pillanataimat a zenekarral. Aztán jól meglepődtem. Kiderült, hogy a Depeche Mode nem búcsúzkodik, sőt élete nagy formájában van. Gahan még a szokásosnál is könnyedebben hozta balettba hajló mozdulatait, miközben a szokásos pontossággal énekelt ki mindent, félreismerhetetlenül szexi hangján, Gore annyira lelkes volt, hogy még a koncert közepére helyezett szokásos és teljesen felesleges zongorára éneklős részt is megbocsátottam neki. A látvány tökéletes volt, az óriási kivetítőn szomorúan sakkozó tagokkal, tengerparton szaladgáló lovakkal és hasonlókkal. Mindehhez persze jó dalok is kellenek, ám azzal nincs nagy gond: bármilyen elcsépelt lehet a Walking in My Shoes vagy az Enjoy the Silence, továbbra is működnek, az pedig már csak a DM nagyságának bizonyítéka, hogy 2022-es dalaik is fel tudtak nőni a klasszikusok mellé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.