Visszhang: film

Az utolsó megálló Yuma megyében

  • SzSz
  • 2025. április 9.

Visszhang

Ma egy filmet „tarantinósnak” nevezni már több, mint stíluspecsét.

Nem csak azt jelenti, hogy fura figurák a szokásosnál is gyakrabban rántanak fegyvert, majd gyilkolják egymást halomra káromkodások és a háttérben felcsendülő ismerős dallamok közepette, de azt is, hogy amit látunk, az szemtelenül felidéz egy rakás korábban látott dolgot. Egy lenyomat lenyomatának a lenyomata. Az elmúlt időszakban mintha Tarantino vagy épp Guy Ritchie is képtelenek lennének kitörni a saját ördögi körükből, az elsőfilmes Francis Galuppi (aki neve ellenére nagyon is amerikai) pedig nem is akar mást, mint megidézni a már emlegetett Tarantino korai zsenijeit, miközben egy picit azért Coenék filmjeivel is kacérkodik.

A történet szinte végig egy isten háta mögötti, poros kis étkezdében játszódik: itt gyűlik össze két bankrabló, egy késkereskedő, egy fiatal pár, akik sivár vidékeset játszanak, meg még néhány szerencsétlen, akik mind itt ragadtak, mert a közeli benzinkút szárazra apadt. A légkondi nem működik, a hőség egyre elviselhetetlenebb, a feszültség az egekig hág – hát persze, hogy a fedő hamar lerepül erről az olvasztótégelyről, és elszabadul a pokol. Mindez semmi újdonságot nem tartalmaz azon nézők számára, akik tisztában vannak vele, hogy mi fán terem a neo-noir. Meglepetést tehát egyedül az okozhat, hogy Az utolsó megálló Yuma megyében milyen remekül van összerakva, és innen-onnan összekoppintott stílusa milyen jól működik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.