Visszhang: film

Az utolsó megálló Yuma megyében

  • SzSz
  • 2025. április 9.

Visszhang

Ma egy filmet „tarantinósnak” nevezni már több, mint stíluspecsét.

Nem csak azt jelenti, hogy fura figurák a szokásosnál is gyakrabban rántanak fegyvert, majd gyilkolják egymást halomra káromkodások és a háttérben felcsendülő ismerős dallamok közepette, de azt is, hogy amit látunk, az szemtelenül felidéz egy rakás korábban látott dolgot. Egy lenyomat lenyomatának a lenyomata. Az elmúlt időszakban mintha Tarantino vagy épp Guy Ritchie is képtelenek lennének kitörni a saját ördögi körükből, az elsőfilmes Francis Galuppi (aki neve ellenére nagyon is amerikai) pedig nem is akar mást, mint megidézni a már emlegetett Tarantino korai zsenijeit, miközben egy picit azért Coenék filmjeivel is kacérkodik.

A történet szinte végig egy isten háta mögötti, poros kis étkezdében játszódik: itt gyűlik össze két bankrabló, egy késkereskedő, egy fiatal pár, akik sivár vidékeset játszanak, meg még néhány szerencsétlen, akik mind itt ragadtak, mert a közeli benzinkút szárazra apadt. A légkondi nem működik, a hőség egyre elviselhetetlenebb, a feszültség az egekig hág – hát persze, hogy a fedő hamar lerepül erről az olvasztótégelyről, és elszabadul a pokol. Mindez semmi újdonságot nem tartalmaz azon nézők számára, akik tisztában vannak vele, hogy mi fán terem a neo-noir. Meglepetést tehát egyedül az okozhat, hogy Az utolsó megálló Yuma megyében milyen remekül van összerakva, és innen-onnan összekoppintott stílusa milyen jól működik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.