Visszhang: film

Az utolsó megálló Yuma megyében

  • SzSz
  • 2025. április 9.

Visszhang

Ma egy filmet „tarantinósnak” nevezni már több, mint stíluspecsét.

Nem csak azt jelenti, hogy fura figurák a szokásosnál is gyakrabban rántanak fegyvert, majd gyilkolják egymást halomra káromkodások és a háttérben felcsendülő ismerős dallamok közepette, de azt is, hogy amit látunk, az szemtelenül felidéz egy rakás korábban látott dolgot. Egy lenyomat lenyomatának a lenyomata. Az elmúlt időszakban mintha Tarantino vagy épp Guy Ritchie is képtelenek lennének kitörni a saját ördögi körükből, az elsőfilmes Francis Galuppi (aki neve ellenére nagyon is amerikai) pedig nem is akar mást, mint megidézni a már emlegetett Tarantino korai zsenijeit, miközben egy picit azért Coenék filmjeivel is kacérkodik.

A történet szinte végig egy isten háta mögötti, poros kis étkezdében játszódik: itt gyűlik össze két bankrabló, egy késkereskedő, egy fiatal pár, akik sivár vidékeset játszanak, meg még néhány szerencsétlen, akik mind itt ragadtak, mert a közeli benzinkút szárazra apadt. A légkondi nem működik, a hőség egyre elviselhetetlenebb, a feszültség az egekig hág – hát persze, hogy a fedő hamar lerepül erről az olvasztótégelyről, és elszabadul a pokol. Mindez semmi újdonságot nem tartalmaz azon nézők számára, akik tisztában vannak vele, hogy mi fán terem a neo-noir. Meglepetést tehát egyedül az okozhat, hogy Az utolsó megálló Yuma megyében milyen remekül van összerakva, és innen-onnan összekoppintott stílusa milyen jól működik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.