E minden thrillernél hatásosabb családi drámában egy bántalmazó apját elutasító 11 éves fiú körül zajlanak a végül majdnem tragédiába forduló események.
Az örökösben is van egy apjától elmenekült fiú. Kanadából egészen Párizsig futott, és hiába teltek el évtizedek, hiába lett sikeres divattervező, akinek megváltoztatott (!) neve közismert, éppen egy hírneves divatház vezetését veszi át egy pazar divatbemutató alkalmából (kezdetben azt lehet hinni, hogy az örökségen a divatmárkát kell értenünk), ha egyszer nem tud szabadulni a szívéig hatoló szorongástól, a megmagyarázhatatlan pánikrohamoktól. Semmiféle érzelmi reakciója nincs, amikor az apja meghal, csak a nyűg, a kelletlenség, hogy haza kell utazzon eltemetni az öreget, a hagyaték felől rendelkezni, eladni a házat, mindegy mennyiért, csak el onnan, csak el, három napot szán minderre. Ám a dolgok másképp alakulnak. A szomszéd, a jó barát, szűkebb és tágabb környezete úgy áradoznak az elhunytról, mint egy szentről, de a pincében pontosan az van, ami thrillerekben lenni szokott, és a divattervező pánikhelyzetben nem viselkedik racionálisan.
A film addig jó, amíg nem megy el a (na jó, színvonalas) thriller irányába. Onnantól eléggé kiszámíthatóvá válik az egoyanosra vett történet. Kár.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
