visszhang: koncert

Cat Power Sings Dylan: The 1966 Royal Albert Hall Concert

Az azonos című, 2023-ban megjelent élő lemezen az atlantai énekesnő tisztességes rekonstrukcióval és személyes val­lomással tisztelgett Bob Dylan 1966-os manchesteri koncertje előtt.

 Azóta a világot járja vele, és minden helyszínen ugyanaz a számok sorrendje: a She Belongs to Me-től a Like a Rolling Stone-ig ível, azaz az akusztikustól az elektromosig szárnyal a dramaturgia. Mivel a produkciót tavaly már láttam-hallottam Bécsben (lásd: Valaki Júdást kiált, Magyar Narancs, 2024. július 23.), olyan érzésem van, mintha a Visions of Johanna csodájából kimaradt volna valami, a Desolation Row pedig továbbra is hosszúnak és nehéznek érződik, bár nagyon erős Power finom értelmezésében is. A gyerekeknek ajánlott Mr. Tambourine Man olyan, mint egy beavatási szertartás legemelkedettebb pillanata, amit jól ellenpontoz a Tell Me, Momma dühös, nyers ereje. Power rendkívüli előadással mutatja meg: nem másolni akar, hanem átadni valamit a Dylan-jelenség folk és rock közötti átmenetet képező szakaszából. Sikerrel jár, ami egyúttal bravúros, hiszen miközben egy istent „vesz a szájára”, végig emberi marad. A koncert végén azt mondja a kb. százfős pesti közönségének (ugyanezzel a szettel általában 1500–2000 férőhelyes koncerttermeket tölt meg), hogy Dylan kicsit könnyebbé tette mindannyiunk életét. Ha eddig nem lettünk volna ennek tudatában, a Like a Rolling Stone hétperces katartikus energiája abszolút bizonyítékot szolgáltat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.