Mivel így elveszett a legfontosabb állítása a filmnek, amely egy újszülöttre és a rá váró világra kíván vonatkozni: a Gloria nevű kisbabára és szülei, hozzátartozói proli létezésének reménytelenségére. Más kérdés, hogy a pápává szentelés szertartásának részeként elhangzó, közmondásként félreértett mondatnak („Így múlik el a világ dicsősége”) pont a film kontextusában nincs semmi értelme az erőltetett egybecsengésen kívül. Nagyzoló játék a szavakkal. Nincs a film munkáscsaládjának életében semmi dicsőség, ami elmúlhatna. Csak nyomorúság van, az viszont a kommunista rendezőtől, Robert Guédiguiantól megszokott mértékben: nagyon. A gyárak és a gyári munkalehetőségek fogyatkozásával ún. vállalkozó státusba, egészség-, nyugdíj- és munkaeszköz-biztosítás tekintetében öngondoskodásra (önkizsákmányolásra) kényszerített páriák mindennapi küzdelmei, megélhetésért vállalt megalkuvásai, egymással szemben elkövetett hűtlenségei és árulásai kellene, hogy drámává formálódjanak. Ám az epizodikus szerkesztésű mű minden egyes jelenetében a fenyegető, balszerencsés vagy tragikus fordulatok halmozása nem feltárja – mint az szándéka volna – egy világ belső működését s e működés áldozatainak meghasonlásait, hanem csak felhasználja ezt a célzatosan szerkesztett, brosúrajellegéből fakadóan csupa előre látható fordulatot tartalmazó tablót annak a korántsem eredeti, a maga jelszószerűségében kínosan lapos állításnak az alátámasztására, mely szerint a kapitalizmus rossz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
