Visszhang: film

A világ dicsősége

  • 2021. június 2.

Visszhang

Tipikusan olyan cím az eredeti Gloria mundi, amit nagyon nem kellett volna lefordítani.

Mivel így elveszett a legfontosabb állítása a filmnek, amely egy újszülöttre és a rá váró világra kíván vonatkozni: a Gloria nevű kisbabára és szülei, hozzátartozói proli létezésének reménytelenségére. Más kérdés, hogy a pápává szentelés szertartásának részeként elhangzó, közmondásként félreértett mondatnak („Így múlik el a világ dicsősége”) pont a film kontextusában nincs semmi értelme az erőltetett egybecsengésen kívül. Nagyzoló játék a szavakkal. Nincs a film munkáscsaládjának életé­ben semmi dicsőség, ami elmúlhatna. Csak nyomorúság van, az viszont a kommunista rendezőtől, Robert Guédiguiantól megszokott mértékben: nagyon. A gyárak és a gyári munkalehetőségek fogyatkozásával ún. vállalkozó státusba, egészség-, nyugdíj- és munkaeszköz-biztosítás tekintetében öngondoskodásra (önkizsákmányolásra) kényszerített páriák mindennapi küzdelmei, megélhetésért vállalt megalkuvásai, egymással szemben elkövetett hűtlenségei és árulásai kellene, hogy drámává formálódjanak. Ám az epizodikus szerkesztésű mű minden egyes jelenetében a fenyegető, balszerencsés vagy tragikus fordulatok halmozása nem feltárja – mint az szándéka volna – egy világ belső működését s e működés áldozatainak meghasonlásait, hanem csak felhasználja ezt a célzatosan szerkesztett, brosúrajellegéből fakadóan csupa előre látható fordulatot tartalmazó tablót annak a korántsem eredeti, a maga jelszószerűségében kínosan lapos állításnak az alátámasztására, mely szerint a kapitalizmus rossz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.