Visszhang: tévésorozat

Down Cemetery Road

Visszhang

Az Utolsó befutókról nem a tömeges rajongótábor és a trendiség jut először az eszünkbe (ahogy parkolópályára állított piti kémjei sem kimondottan cool figurák).

De lám, szívósságával, John le Carré-i fűszereivel és bizarr humorával nemcsak hűséges követőtábort szerzett magának, hanem epigont is szült. Persze a Down Cemetery Road nem esett messze a fájától: a sorozatot ihlető regény szerzője szintén Mick Herron, forgató­könyv­írója pedig az Utolsó befutókat is jegyző Morwenna Banks (aki azért folyamodott némi szerzői szabadsághoz, hogy még hasonlatosabbá tegye előző projektjéhez a szériát).

Bár az Utolsó befutók is bevallottan szerény léptékeivel hódít – éppen ebben rejlik kopott bája –, a Down Cemetery Road bizonyos értelemben még lejjebb tekeri ambícióit. A cselekmény London helyett az álmos Oxfordban játszódik, a leharcolt kémfészket pedig egy megszállott háziasszony (Ruth Wilson) és egy csípős nyelvű magánnyomozó (Emma Thompson) duója váltja fel. Nevezett háziasszony és részmunkaidős restaurátor, Sarah Trafford távol áll a noirok femme fatale-jaitól vagy a gyűrött nyomozók titokzatos és befolyásos megbízóitól. Még csak nem is csekély értelmű és érzékenységű befektető férje vélt vagy valós hűtlensége foglalkoztatja, amikor besétál Zoë Boehm és pipogya férje, Joe (Adam Godley) irodájába. Sarah épp egy kellemetlen vacsoraparti kellős közepén füstölög férje reménybeli kliensének otrombaságán, amikor a szomszéd házat robbanás rázza meg. Az anya meghal, ötéves kislánya pedig kórházba kerül. A részletekre és emberi szenvedésre fogékony Sarah meglátogatná őt, de csak titkolózó és ellenséges kórházi alkalmazottak falába ütközik. Amikor pedig a helyi sajtó, sőt a rendőrség is úgy tesz, mintha a kislány sosem létezett volna, gyanút fog. Miután az ügyben a maga szerény eszközeivel kutakodó Joe is hirtelen öngyilkos lesz, Sarah Zoë-val nyomoz tovább, de – ahogy az lenni szokott – a szálak magasabbra vezetnek, mint ahogy a két elszánt nő gondolta volna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.