Egy nap a pincében találnak egy Gazdálkodj okosan! nevű régi társasjátékot, és a dolog nagyjából a Jumanji mintájára kezd működni. Ami a táblán kijön, az nyomban valósággá válik.
Ők pedig változatos hullámok között hajóznak a pénzszerzés óceánján. Telefonon házasodnak, hogy csok-ot igényelhessenek, a szülőktől jelzálogot kunyerálnak, az albérletből rezsitartozás miatt kirúgják őket, ezért Tamás anyjához költöznek. De Gyöngyi mama is egy szobakonyhában éldegél.
Sziládi Hajna és Krausz Gergő mindvégig színen vannak, bírják is lendülettel. A társasjátékötlet kitűnően működik, a szöveg remek, tele groteszk fordulatokkal. A közönség 100 percig remekül szórakozott, szünet nélkül, fölszabadultan nevetett rajtuk. Vagy inkább magán. Úgy a 65. perc táján komorodtam el. Már keserűen se tudtam nevetni az abszurditásokon, nyomasztott a helyzet valódi reménytelensége. Magamban egy második felvonást kezdtem el írni, ahol Lőrinc kesereg, hogy sehogy sem akarják eladni neki a windsori kastélyt, Tiborcz háborog, hogy nem tud repülőgép-anyahajót venni. De Trump majd segít, ha győz novemberben. Kérdés, ki intézi majd hozzá a tengert.
Fábián Péter író-rendezőként élvezetesen, biztos ízléssel mulattat a saját nyomorunkkal. A teljességhez azonban mintha hiányozna a felülnézet. Merthogy a fiatal párnak – ahogy annyi másiknak – lakása természetesen a végén sem lesz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
