Visszhang: lemez

Manic Street Preachers: Lifeblood 20

Visszhang

Már majdnem mindegyik korábbi albumát kiadta újra a Manic Street Preachers, és valószínűleg ez lehetett az oka annak, hogy legkevésbé sikeres lemezüket, az idén húszéves Life­bloodot sem hagyták ki a sorból. Noha azóta megbékéltek vele, régebben elég sokat szidták az interjúkban, mondván, hogy túl sokat szöszöltek a technikai részletekkel és a szintetizátorokkal. De két évtized elteltével sok minden meg tud szépülni, és ez alól a Manics hetedik lemeze sem kivétel. Noha túl steril és polírozott a hangzás, az első három dal zseniális. A zenekar megalakulásáról szóló 1985-öt nem véletlenül játsszák mostanában sokat a koncertjeiken, a Love of Richard Nixonról továbbra sem lehet eldönteni, hogy kritikus, szimpatizálós vagy ironikus, az Empty Souls pedig hibátlan sláger. Ezután viszont sajnos leül a színvonal, egyedül a James Dean Bradfield által remekül énekelt I Live to Fall Asleepben van spiritusz.

Pedig a most megjelentetett reissue 46 tracket tartalmaz. Kapunk demókat, BBC-s élő felvételeket, két remixet, továbbá van tizenkét darab kislemez B oldal is. Közülük a lemezhez képest nyersebb hangzású Everything Will Be, a korai Simple Mindsot idéző Everyone Knows/Nobody Cares, a rockosan húzós Voodoo Polaroids és a pozitív töltetű The Soulmates emelkedik ki. A Manics három évvel e korong eredeti kiadását követően, 2007-ben a Send Away the Tigers albummal és a Your Love Alone Is not Enough című csúcsslágerrel hagyta maga mögött ezt a kevésbé sikeres időszakot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.