Már majdnem mindegyik korábbi albumát kiadta újra a Manic Street Preachers, és valószínűleg ez lehetett az oka annak, hogy legkevésbé sikeres lemezüket, az idén húszéves Lifebloodot sem hagyták ki a sorból. Noha azóta megbékéltek vele, régebben elég sokat szidták az interjúkban, mondván, hogy túl sokat szöszöltek a technikai részletekkel és a szintetizátorokkal. De két évtized elteltével sok minden meg tud szépülni, és ez alól a Manics hetedik lemeze sem kivétel. Noha túl steril és polírozott a hangzás, az első három dal zseniális. A zenekar megalakulásáról szóló 1985-öt nem véletlenül játsszák mostanában sokat a koncertjeiken, a Love of Richard Nixonról továbbra sem lehet eldönteni, hogy kritikus, szimpatizálós vagy ironikus, az Empty Souls pedig hibátlan sláger. Ezután viszont sajnos leül a színvonal, egyedül a James Dean Bradfield által remekül énekelt I Live to Fall Asleepben van spiritusz.
Pedig a most megjelentetett reissue 46 tracket tartalmaz. Kapunk demókat, BBC-s élő felvételeket, két remixet, továbbá van tizenkét darab kislemez B oldal is. Közülük a lemezhez képest nyersebb hangzású Everything Will Be, a korai Simple Mindsot idéző Everyone Knows/Nobody Cares, a rockosan húzós Voodoo Polaroids és a pozitív töltetű The Soulmates emelkedik ki. A Manics három évvel e korong eredeti kiadását követően, 2007-ben a Send Away the Tigers albummal és a Your Love Alone Is not Enough című csúcsslágerrel hagyta maga mögött ezt a kevésbé sikeres időszakot.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
