Visszhang: tévésorozat

Bodkin

Visszhang

Az Obama házaspár produkciós cégének nevével fémjelzett true crime zsánert és ír kliséket kritizáló Bodkin maga is a saját csapdájába esik.

Három messziről jött podcaster (illetve kettő plusz a formátumot látványosan megvető Guardian-újságíró) érkezik a fiktív Bodkin városába. Az oknyomozó újságíró Dove (Siobhán Cullen) egy balul elsült riport következményei elől menekül ide, gyermekkori traumái helyszínére. A naiv, látványosan lelkesedő Gilbert (Will Forte) saját ír gyökereit keresi, és igyekszik megismételni eddigi egyetlen nagy podcastdobását, amelyet rákos feleségéről készített. Kutató-asszisztense, Emmy (Robyn Cara) Gilbertet és Dove-ot is bálványozza, de még van mit tanulnia. Egy 25 évvel ezelőtti hármas eltűnés emlékét jönnek feleleveníteni (a helyiek egyre növekvő nemtetszésére), ám faggatózásuk egyre felkavaróbb új nyomokat és titkokat hoz a felszínre.

A sorozat legárnyaltabb alakja és egyben kritikus külső szemlélője Dove, aki a maga keresetlen módján tudatja Gilberttel, mennyire megveti szenzációhajhász módszereit. Kettejük ellentéte – a rácsodálkozó naivitás és a hűvös cinizmus – szül néhány szórakoztató pillanatot, de a szériának sosem sikerül elérnie végső célját, a true crime műfaj lebontását és kritikus analízisét (és az oknyomozó újságírás piedesztálra emelését, ami sajnos a való életben ritkán jár igazi elismeréssel). A Bodkin felvonultat néhány jól megírt figurát, ezek kedélyesen merítenek a jól megszokott ír toposzokból, de a kultúra és a bűn mély elemzésétől azért messze van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Brutális teljesítmény: gaming PC-k, amiktől leesik az állad

  • Támogatott tartalom

Egy gaming pc nem pusztán szimpla számítógép, hanem látványos erődemonstráció is. A modern gamer konfigurációk egyszerre szólnak nyers teljesítményről, vizuális élményről és technológiai precizitásról. A kérdés nem az, hogy mire képesek, hanem az, hogy mennyire tudják kiszolgálni azt az intenzív élményt, amit a mai játékok megkövetelnek.

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.