Visszhang: tévésorozat

Bodkin

Visszhang

Az Obama házaspár produkciós cégének nevével fémjelzett true crime zsánert és ír kliséket kritizáló Bodkin maga is a saját csapdájába esik.

Három messziről jött podcaster (illetve kettő plusz a formátumot látványosan megvető Guardian-újságíró) érkezik a fiktív Bodkin városába. Az oknyomozó újságíró Dove (Siobhán Cullen) egy balul elsült riport következményei elől menekül ide, gyermekkori traumái helyszínére. A naiv, látványosan lelkesedő Gilbert (Will Forte) saját ír gyökereit keresi, és igyekszik megismételni eddigi egyetlen nagy podcastdobását, amelyet rákos feleségéről készített. Kutató-asszisztense, Emmy (Robyn Cara) Gilbertet és Dove-ot is bálványozza, de még van mit tanulnia. Egy 25 évvel ezelőtti hármas eltűnés emlékét jönnek feleleveníteni (a helyiek egyre növekvő nemtetszésére), ám faggatózásuk egyre felkavaróbb új nyomokat és titkokat hoz a felszínre.

A sorozat legárnyaltabb alakja és egyben kritikus külső szemlélője Dove, aki a maga keresetlen módján tudatja Gilberttel, mennyire megveti szenzációhajhász módszereit. Kettejük ellentéte – a rácsodálkozó naivitás és a hűvös cinizmus – szül néhány szórakoztató pillanatot, de a szériának sosem sikerül elérnie végső célját, a true crime műfaj lebontását és kritikus analízisét (és az oknyomozó újságírás piedesztálra emelését, ami sajnos a való életben ritkán jár igazi elismeréssel). A Bodkin felvonultat néhány jól megírt figurát, ezek kedélyesen merítenek a jól megszokott ír toposzokból, de a kultúra és a bűn mély elemzésétől azért messze van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.