Visszhang: tévésorozat

Bodkin

Visszhang

Az Obama házaspár produkciós cégének nevével fémjelzett true crime zsánert és ír kliséket kritizáló Bodkin maga is a saját csapdájába esik.

Három messziről jött podcaster (illetve kettő plusz a formátumot látványosan megvető Guardian-újságíró) érkezik a fiktív Bodkin városába. Az oknyomozó újságíró Dove (Siobhán Cullen) egy balul elsült riport következményei elől menekül ide, gyermekkori traumái helyszínére. A naiv, látványosan lelkesedő Gilbert (Will Forte) saját ír gyökereit keresi, és igyekszik megismételni eddigi egyetlen nagy podcastdobását, amelyet rákos feleségéről készített. Kutató-asszisztense, Emmy (Robyn Cara) Gilbertet és Dove-ot is bálványozza, de még van mit tanulnia. Egy 25 évvel ezelőtti hármas eltűnés emlékét jönnek feleleveníteni (a helyiek egyre növekvő nemtetszésére), ám faggatózásuk egyre felkavaróbb új nyomokat és titkokat hoz a felszínre.

A sorozat legárnyaltabb alakja és egyben kritikus külső szemlélője Dove, aki a maga keresetlen módján tudatja Gilberttel, mennyire megveti szenzációhajhász módszereit. Kettejük ellentéte – a rácsodálkozó naivitás és a hűvös cinizmus – szül néhány szórakoztató pillanatot, de a szériának sosem sikerül elérnie végső célját, a true crime műfaj lebontását és kritikus analízisét (és az oknyomozó újságírás piedesztálra emelését, ami sajnos a való életben ritkán jár igazi elismeréssel). A Bodkin felvonultat néhány jól megírt figurát, ezek kedélyesen merítenek a jól megszokott ír toposzokból, de a kultúra és a bűn mély elemzésétől azért messze van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.