Könnyű megfeledkezni arról, hogy azt, amit megeszünk, mennyire átszövi a politika. Stephen Satterfield séf és író Jessica B. Harris gasztrotörténész könyve alapján invitál arra, hogy alaposan elrágódjunk az ismerős amerikai „nemzeti” fogások gyökerein. És egyúttal megvilágítja a rabszolgatartás legsötétebb és legragyogóbb epizódjait is.
A négyrészes dokusorozatban a csendes, belső derűt sugárzó Satterfield bejárja Benint, Virginiát, Dél-Karolinát és Texast, miközben felderíti az afrikai–amerikai konyha transznacionális, termékeny kapcsolódásokon, traumákon és reziliencián alapuló történetét. Satterfield és a készítők túllépve a hagyományosan „feketének” tartott déli soul foodon bemutatják, hogy az „amerikai” konyha bizony ízig-vérig fekete konyha. Az Afrikából elhurcolt rabszolgák kulináris öröksége és annak termékeny fúziói otthagyták nyomukat a barbecue-n, a sajtos makarónin, a hálaadásnapi lakomákon és a puccos osztrigaéttermeken is. A konyhai összefonódások pedig csak felületes tünetei egy még mélyebb történeti összekapcsolódásnak. Legjobb pillanataiban a Netflix sorozatának sikerül a fájdalommal és szenvedéssel teli rabszolgatartást a kitartás és a makacs életvágy időszakaként ábrázolni. Gyengébb pillanataiban eluralkodik az erőltetett katarzis, de így is hiánypótló és megvilágító erejű darab.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
