Visszhang: tévésorozat  

Fogásról fogásra

Az afroamerikai ételek szerepe az Egyesült Államok történetében

Visszhang

A gasztronómia nemcsak művészeti és testi élvezet forrása, hanem a nemzeti, etnikai identitás ápolásának eszköze is.

Könnyű megfeledkezni arról, hogy azt, amit megeszünk, mennyire átszövi a politika. Stephen Satterfield séf és író Jessica B. Harris gasztrotörténész könyve alapján invitál arra, hogy alaposan elrágódjunk az ismerős amerikai „nemzeti” fogások gyökerein. És egyúttal megvilágítja a rabszolgatartás legsötétebb és legragyogóbb epizódjait is.

A négyrészes dokusorozatban a csendes, belső derűt sugárzó Satterfield bejárja Benint, Virginiát, Dél-Karolinát és Texast, miközben felderíti az afrikai–amerikai konyha transznacionális, termékeny kapcsolódásokon, traumákon és reziliencián alapuló történetét. Satterfield és a készítők túllépve a hagyományosan „feketének” tartott déli soul foodon bemutatják, hogy az „amerikai” konyha bizony ízig-vérig fekete konyha. Az Afrikából elhurcolt rabszolgák kulináris öröksége és annak termékeny fúziói otthagyták nyomukat a barbecue-n, a sajtos makarónin, a hálaadásnapi lakomákon és a puccos osztrigaéttermeken is. A konyhai összefonódások pedig csak felületes tünetei egy még mélyebb történeti összekapcsolódásnak. Legjobb pillanataiban a Netflix sorozatának sikerül a fájdalommal és szenvedéssel teli rabszolgatartást a kitartás és a makacs életvágy időszakaként ábrázolni. Gyengébb pillanataiban eluralkodik az erőltetett katarzis, de így is hiánypótló és megvilágító erejű darab.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.