Visszhang: tévésorozat  

Fogásról fogásra

Az afroamerikai ételek szerepe az Egyesült Államok történetében

Visszhang

A gasztronómia nemcsak művészeti és testi élvezet forrása, hanem a nemzeti, etnikai identitás ápolásának eszköze is.

Könnyű megfeledkezni arról, hogy azt, amit megeszünk, mennyire átszövi a politika. Stephen Satterfield séf és író Jessica B. Harris gasztrotörténész könyve alapján invitál arra, hogy alaposan elrágódjunk az ismerős amerikai „nemzeti” fogások gyökerein. És egyúttal megvilágítja a rabszolgatartás legsötétebb és legragyogóbb epizódjait is.

A négyrészes dokusorozatban a csendes, belső derűt sugárzó Satterfield bejárja Benint, Virginiát, Dél-Karolinát és Texast, miközben felderíti az afrikai–amerikai konyha transznacionális, termékeny kapcsolódásokon, traumákon és reziliencián alapuló történetét. Satterfield és a készítők túllépve a hagyományosan „feketének” tartott déli soul foodon bemutatják, hogy az „amerikai” konyha bizony ízig-vérig fekete konyha. Az Afrikából elhurcolt rabszolgák kulináris öröksége és annak termékeny fúziói otthagyták nyomukat a barbecue-n, a sajtos makarónin, a hálaadásnapi lakomákon és a puccos osztrigaéttermeken is. A konyhai összefonódások pedig csak felületes tünetei egy még mélyebb történeti összekapcsolódásnak. Legjobb pillanataiban a Netflix sorozatának sikerül a fájdalommal és szenvedéssel teli rabszolgatartást a kitartás és a makacs életvágy időszakaként ábrázolni. Gyengébb pillanataiban eluralkodik az erőltetett katarzis, de így is hiánypótló és megvilágító erejű darab.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk