Visszhang: tévésorozat  

Fogásról fogásra

Az afroamerikai ételek szerepe az Egyesült Államok történetében

Visszhang

A gasztronómia nemcsak művészeti és testi élvezet forrása, hanem a nemzeti, etnikai identitás ápolásának eszköze is.

Könnyű megfeledkezni arról, hogy azt, amit megeszünk, mennyire átszövi a politika. Stephen Satterfield séf és író Jessica B. Harris gasztrotörténész könyve alapján invitál arra, hogy alaposan elrágódjunk az ismerős amerikai „nemzeti” fogások gyökerein. És egyúttal megvilágítja a rabszolgatartás legsötétebb és legragyogóbb epizódjait is.

A négyrészes dokusorozatban a csendes, belső derűt sugárzó Satterfield bejárja Benint, Virginiát, Dél-Karolinát és Texast, miközben felderíti az afrikai–amerikai konyha transznacionális, termékeny kapcsolódásokon, traumákon és reziliencián alapuló történetét. Satterfield és a készítők túllépve a hagyományosan „feketének” tartott déli soul foodon bemutatják, hogy az „amerikai” konyha bizony ízig-vérig fekete konyha. Az Afrikából elhurcolt rabszolgák kulináris öröksége és annak termékeny fúziói otthagyták nyomukat a barbecue-n, a sajtos makarónin, a hálaadásnapi lakomákon és a puccos osztrigaéttermeken is. A konyhai összefonódások pedig csak felületes tünetei egy még mélyebb történeti összekapcsolódásnak. Legjobb pillanataiban a Netflix sorozatának sikerül a fájdalommal és szenvedéssel teli rabszolgatartást a kitartás és a makacs életvágy időszakaként ábrázolni. Gyengébb pillanataiban eluralkodik az erőltetett katarzis, de így is hiánypótló és megvilágító erejű darab.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vihar a buliban

  • - ts -

Márpedig, ha itt vannak, a pokol felügyelet nélkül maradt, de azért a páciensek felvétele aligha szünetel…

Az oroszlánszelídítő

Miután Danny Boyle tavaly, 22 év elteltével felvette vérfagyasztó horrorfolyamának szálát, gyorsan át is passzolta a stafétabotot Nia DaCostának (Candyman; Hedda), aki a 28 nappal később (2003) szellemében szövi tovább a történetet.

Tíz kicsi német

  • - turcsányi -

Ronda szép. Sőt, nagyon szép város Andalúziában, egyenesen egy nevezetesség, turista­célpont (jó hatvan kilométerrel Marbella fö­lött, északnyugatra, tizenegy óránál).

Megjavítod?

A cím a japán kincugi hagyományára utal. E technika a repedések eltüntetése helyett az eltört tárgy „sebeinek” felvállalására törekszik. 

Már megint hétfő van

  • Pálos György

A regény magyar kiadásának borítójáról Botticelli Vénuszának újraértelmezett portréja tekint ránk, az elmosódó lágy női arcmás igen éles tekintettel párosul: poézist és tisztánlátást sugall.