Visszhang: tévésorozat  

Fogásról fogásra

Az afroamerikai ételek szerepe az Egyesült Államok történetében

Visszhang

A gasztronómia nemcsak művészeti és testi élvezet forrása, hanem a nemzeti, etnikai identitás ápolásának eszköze is.

Könnyű megfeledkezni arról, hogy azt, amit megeszünk, mennyire átszövi a politika. Stephen Satterfield séf és író Jessica B. Harris gasztrotörténész könyve alapján invitál arra, hogy alaposan elrágódjunk az ismerős amerikai „nemzeti” fogások gyökerein. És egyúttal megvilágítja a rabszolgatartás legsötétebb és legragyogóbb epizódjait is.

A négyrészes dokusorozatban a csendes, belső derűt sugárzó Satterfield bejárja Benint, Virginiát, Dél-Karolinát és Texast, miközben felderíti az afrikai–amerikai konyha transznacionális, termékeny kapcsolódásokon, traumákon és reziliencián alapuló történetét. Satterfield és a készítők túllépve a hagyományosan „feketének” tartott déli soul foodon bemutatják, hogy az „amerikai” konyha bizony ízig-vérig fekete konyha. Az Afrikából elhurcolt rabszolgák kulináris öröksége és annak termékeny fúziói otthagyták nyomukat a barbecue-n, a sajtos makarónin, a hálaadásnapi lakomákon és a puccos osztrigaéttermeken is. A konyhai összefonódások pedig csak felületes tünetei egy még mélyebb történeti összekapcsolódásnak. Legjobb pillanataiban a Netflix sorozatának sikerül a fájdalommal és szenvedéssel teli rabszolgatartást a kitartás és a makacs életvágy időszakaként ábrázolni. Gyengébb pillanataiban eluralkodik az erőltetett katarzis, de így is hiánypótló és megvilágító erejű darab.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.