A főállású humorista szerző azokra a kételyekre reflektál többnyire viccesen, amelyek egy gyerek születését követően megfogalmazódhatnak az anyukákban. „Mi van, ha túlöltöztetem, vagy belázasodik? Vagy a hordozókendőből valahogy kiesik? Bőrbarát pelenkát hozok, mégis attól beteg? Mi van, ha túl merev vagyok?”
Ideje mély levegőt venni, és megnyugodni, mondja a szerző, „tök normális, hogy szorongsz, hogy el fogod rontani”. Mert minden anya elkövet „jó néhány nagy hibát, de nézz körül, és lásd: vannak nálad sokkal rosszabb anyák”. És valóban vannak. Az állatvilágból hozott rímes és olykor rémes példák valóban extrémnek hatnak az emberi viszonylatokra átírva. Kit nyugtatna meg az, ha tudja, hogy a hörcsög néha felfalja a kölykeit, a zsiráf meg addig rugdalja a kicsinyét, amíg az lábra nem áll?! És mit mondjunk a drakulahangya-„mamára”, aki a saját utódjának nyirokfolyadékát vedeli? A sasanya se kapna családbarát emlékérmet: hagyja, hogy fiókái halálra tépjék egymást. Az már szinte semmiség, hogy a koalamama pont a saját ürülékével eteti a bocsait. Lássuk be, humorral sok minden kezelhető és átvészelhető, legalább nevetünk egy jót. De tuti lesz olyan szülő is, aki kiakad a hasonló példáktól.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
