Visszhang: lemez

Godflesh: Purge

  • - minek -
  • 2023. június 14.

Visszhang

Hat év után csak most jelentkezett lemezzel a Godflesh duó, méghozzá egy olyannal, amely a legendás 1992-es Pure című album szerves folytatása kíván lenni.

A bő három évtizeddel ezelőtt készített lemezen a Godflesh először próbált a korábban is használt dobgépből (korabeli hiphop sugallta) groove-okat kicsiholni, ezzel mintegy ellenpontozva a Justin Broadrick által prezentált túlvilági gitárhangzást és Ben Green zakatoló basszusjátékát. A mindent beskatulyázó sajtó által ipari metálként felcímkézett eredmény akkor katartikus volt.

Most inkább csak saját, igencsak vaskos életművük jogos és kiérdemelt folytatását hallhatjuk, kevesebb varázzsal, de érezhetően duzzadó energiákkal telve. A kompozíciók ezúttal is gépi dobhangokon lüktetnek, élnek az elektronika nyújtotta eszközökkel, de Broadrick és Green a hol lassabb, hol gyorsabb (a Permission című számban szinte már jungle-szerű) breakbeat alapokra vérbeli wall of sound gitár-basszus hangzást produkálnak. Ehhez jön Broadrick néha kifejezetten krampuszosra torzított (Mythology of Self), máskor viszont már-már tiszta hangja, mivel a Purge mégiscsak sajátos dalok füzére, ami az autizmussal diagnosztizált és poszttraumás tüneteket hordozó gitáros-frontember számára valóságos terápia. Ha a lemez nyers posztmetál tónusú megszólalásával a készítőin kívül csupán egyetlen befogadón segíteni tud, már nem született hiába, de nyugodtan állíthatjuk, hogy a gyilkos riffek és a hideg kattogás kombinációját hallva még most is nehéz egy helyben maradni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.