Visszhang: lemez

Godflesh: Purge

  • - minek -
  • 2023. június 14.

Visszhang

Hat év után csak most jelentkezett lemezzel a Godflesh duó, méghozzá egy olyannal, amely a legendás 1992-es Pure című album szerves folytatása kíván lenni.

A bő három évtizeddel ezelőtt készített lemezen a Godflesh először próbált a korábban is használt dobgépből (korabeli hiphop sugallta) groove-okat kicsiholni, ezzel mintegy ellenpontozva a Justin Broadrick által prezentált túlvilági gitárhangzást és Ben Green zakatoló basszusjátékát. A mindent beskatulyázó sajtó által ipari metálként felcímkézett eredmény akkor katartikus volt.

Most inkább csak saját, igencsak vaskos életművük jogos és kiérdemelt folytatását hallhatjuk, kevesebb varázzsal, de érezhetően duzzadó energiákkal telve. A kompozíciók ezúttal is gépi dobhangokon lüktetnek, élnek az elektronika nyújtotta eszközökkel, de Broadrick és Green a hol lassabb, hol gyorsabb (a Permission című számban szinte már jungle-szerű) breakbeat alapokra vérbeli wall of sound gitár-basszus hangzást produkálnak. Ehhez jön Broadrick néha kifejezetten krampuszosra torzított (Mythology of Self), máskor viszont már-már tiszta hangja, mivel a Purge mégiscsak sajátos dalok füzére, ami az autizmussal diagnosztizált és poszttraumás tüneteket hordozó gitáros-frontember számára valóságos terápia. Ha a lemez nyers posztmetál tónusú megszólalásával a készítőin kívül csupán egyetlen befogadón segíteni tud, már nem született hiába, de nyugodtan állíthatjuk, hogy a gyilkos riffek és a hideg kattogás kombinációját hallva még most is nehéz egy helyben maradni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.