Mondjuk a vonósnégyes műfajáét, amelynek az ekkor negyvenéves zeneszerző már elismert mestere volt. „Serkentő beszélgetés négy okos ember között” – idézhetnénk Goethe jellemzését az Accord Quartet új lemeze kapcsán azzal a kitétellel, hogy a négyesnek tökéletesen egyet kell értenie a legapróbb nüanszban is. Ez az összhang megvan a magyar együttesnél. Hiányzik azonban az az intellektuális és zsigeri izgalom, ami a későbbi Sturm und Drang ekkor még megfoghatatlan szelleméből fakad.
Tankönyvi példa lehet a g-moll vonósnégyes nyitótétele, amelyben nyoma sincs a hangnemhez köthető mozarti tragikumnak, a hangvétel rámenős és vehemens serioso és buffo elemekkel tarkított. Ezt a jellemzőt, amely a maga korában újdonságként hatott, kissé fakón és lomhán mutatja meg Mező Péter kvartettje – hozzá még a korhű hangszerek alkalmazása sem lett volna ördögtől való –, az együttes jobban teljesít a szentimentális szakaszokban. Ezek sosem negédesen, inkább hiteles, éneklő hangon szólalnak meg, de frissítően hatnak a táncos tételek is, különösen a lemez vége felé hallható musette-menüett a C-dúr kvartettből. (Ugyanezt a művet egy magas fekvésű csellószóló nyitja, amit Ölveti Mátyás gyönyörű intonációval prezentál.) Egy ülésben mégsem tanácsos nekiülni a jó kétórás lemeznek, ahogy a borítón szereplő, találomra választott stock fotó szimbolikáján sem érdemes hosszan merengeni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
