Christos Nikou filmjében egy futurisztikus szerkezettel a karnál olcsóbban, csupán egy letépett körömért cserébe meg lehet állapítani, mennyire vagyunk kompatibilisek a választottunkkal. A jó eredményhez azonban tréningezni is érdemes, a párunk távozásakor kapott apró elektrosokk például pikkpakk megsokszorozhatja az érzést, hogy nem akarunk a másik nélkül lenni, ahogy egy életveszélyes helyzet szimulálása is garantáltan maradandó közös élményt generál. Egy efféle, szerelemgondozással foglalkozó központban kezd el dolgozni Anna, aki maga egy pozitív teszt boldog tulajdonosa, így biztos lehet benne, hogy a kedvese neki teremtetett, ám minden bizonyosságnak jót tesz, ha nem tétetik próbára…
Megvan itt minden ahhoz, hogy élvezetes legyen: az ötlet, ha nem is teljesen egyedi, de elég különös ahhoz, hogy ne csont nélkül essen bele az ismert kategóriák valamelyikébe, ráadásul sem a meggyőző Jessie Buckley – Riz Ahmed páros, sem a mindig lenyűgöző Jeremy Allen White nem okoz csalódást. Ám amilyen hamar levesz a lábunkról az alapötlet, olyan hamar kell kiábrándulnunk belőle, és ráébredni, hogy ez megint csak egy szimpla szerelmes film, amely tanulságként is maximum annyival tud szolgálni, hogy nincs az az utópia, amelyben az ember ne akarna lefeküdni a kollégájával.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
