Visszhang: koncert

Superminimalism

Visszhang

Minden elismerést megérdemlő kitartással rendezték meg a BMC-ben a lengyel jazznapokat, immár tizenegyedszer.

Aki valaha kicsit is közelebb került a lengyel jazzhez, tudja, hogy érdemes rá odafigyelni; a néhai béketábor jazznagyhatalmának játékosai ma már amerikai és nyugat-európai ligákban szerepelnek. A háromnapos fesztivál első zenekara a még pályája elején álló Superminimalism kvintett volt, amely jól választott nevet. Stefan Raczkowski dobos (képünkön) koncepciója egyszerű és világos: a három fúvós és a bőgő-dob pólusai között létrejövő erőtérben, elég szűk sávon játszanak. A 20. századi minimalizmus a repetitív elemekben erősen jelen van, de ez a zene ebben a században születik, posztminimalistának is mondható volna, mert a harmincon inneni muzsikusok szabadon fogják fel feladatukat. A két tenorszaxofonos közül az egyik néha basszusklarinétra vált, a trombita hol kiteljesíti az akkordot, hol melodikus szerepbe emelkedik, néhány emlékezetes szólóval. Fanyar humorú, erőteljes és egészséges dinamizmus szól, magyar jazzfüllel hallgatva irigylésre méltó kockázatvállalási kedvvel, értve ezalatt, hogy a félhang-disszonanciáig és a csikorgó cintányérig sok mindent bátran bevállalnak, ami nem a hagyományos „szép”, még csak nem is a jazzes „jó!” értékszemlélete jegyében született.

A szokásos dalstruktúrákhoz sem ragaszkodnak, annál nagyobb a hallgató öröme, amikor viszont felismeri a visszatérő esztamot vagy a megkomponált szakaszt. A zenekar első albuma az idén készült el, és az lenne a meglepetés, ha ilyen tiszta és jól kiaknázható művészi koncepcióval, meggyőző tudással nem jutnának igen messzire.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.