Visszhang

Nem dobtuk hanyatt magunkat a patinás holland együttestől, de csalódást sem okoztak.

Mit tanultunk az elmúlt pár évtized tinifilmjeiből?

Furcsa páros Billy Idol és Steve Stevens.

A londoni Factory Floor négy éve inaktív. Előbb trió, majd duó felállásban készített remek lemezeket a letisztult posztpunk-kraut-indusztriál-acid-techno vonalon. 

Lakásszínházi hangulat fogad, bezsúfolódunk egy rendetlen diáklakásba.

Valóságos Pinokkió-reneszánszban élünk.

Tony Molina az egyperces dalok kaliforniai nagymestere.

Szinte a semmiből hódította végig 2014-ben a Jó éjt, anyu! a nagy filmfesztiválokat.

Egy warkwickshire-i faluban 1596-ban egy tizenegy éves fiút egyik napról a másikra ledönt a lábáról a láz, és meghal.

Mintha egy 18 éves művész bemenne a Louvre-ba, és a Mona Lisa helyére a saját festményét akasztaná, amiért a múzeumlátogatók hálásak lesznek.

Van egy betöltésre váró pozíció, jó fizetéssel (tanácsadó). Vagy egy nem olyan magas presztízsű, de legalább fix (eladó). Vagy egy akármilyen, amiből valahogy meg lehet élni (portás). 

Magnóval felvett első lemezei idején valószínűleg kevesen gondolták, hogy a fahangú, erősen közepes tábortűzi gitározást produkáló John Darnielle több évtizeden keresztül meghatározó figurája lesz az amerikai alternatív rocknak.

Az elmúlt évek tanulsága szerint a rettegést immár nem baltás zombik, vagy a hirtelen felvisító hegedűk hozzák el.

A sakkban a mérgezett gyalog az a védtelenül hagyott bábu, amelynek leütésével az ütő fél hátrányba kerül, tudjuk meg rögtön a kötet elején.