A nevére ma már senki sem emlékezne, ha apja négy évvel később nem írt volna egy színdarabot, amelynek címe a gyermek neve, és amely később a világirodalom egyik legfontosabb műveként vált ismertté. Bár Maggie O’Farrell egyetlenegyszer sem írja le William Shakespeare nevét, egyértelmű, hogy a Hamnet róla és a családjáról szól. Elsősorban pedig a regényben Agnesnek (a valóságban Anne-nek) nevezett feleségéről, a látó asszonyról, aki vércsével a karján járja a vidéket, ismeri a gyógynövényeket és az emberek legféltettebb titkait. A szerző fikciós művet ír, kiszínezi a történelmi tényeket, misztikummal és érzelmekkel tölti meg mindazt, amit Shakespeare életéről nem tudhatunk. Ír a drámaíró bántalmazó apjáról, Agnes és William soha nem múló szerelméről, a latinoktatóból színésszé és íróvá váló fiatal tehetség vívódásairól, és arról a végzetes napról, amikor a házaspár Judith lánya kigyógyul a betegségből, amelybe ikertestvére, Hamnet belehal. O’Farrell a családot felemésztő gyászról, London mocskos utcáiról, a vidéki Anglia szépségéről, a túlvilágról és a pestis terjedéséről mesél. Emléket állít egy rendkívüli nőnek és egy szőke kisfiúnak, akinek nevét ma is színpadok ezrein harsogják. A Hamnet egy tragédia születésének a könyve, és két nyughatatlan emberé, akik igyekeznek túlélni a maguk módján azt, amit nem lehet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
