Visszhang: könyv

Maggie O’Farrell: Hamnet

Visszhang

Egy warkwickshire-i faluban 1596-ban egy tizenegy éves fiút egyik napról a másikra ledönt a lábáról a láz, és meghal.

A nevére ma már senki sem emlékezne, ha apja négy évvel később nem írt volna egy színdarabot, amelynek címe a gyermek neve, és amely később a világirodalom egyik legfontosabb műveként vált ismertté. Bár Maggie O’Farrell egyetlenegyszer sem írja le William Shakespeare nevét, egyértelmű, hogy a Hamnet róla és a családjáról szól. Elsősorban pedig a regényben Agnesnek (a valóságban Anne-nek) nevezett feleségéről, a látó asszonyról, aki vércsével a karján járja a vidéket, ismeri a gyógynövényeket és az emberek legféltettebb titkait. A szerző fikciós művet ír, kiszínezi a történelmi tényeket, misztikummal és érzelmekkel tölti meg mindazt, amit Shakespeare életéről nem tudhatunk. Ír a drámaíró bántalmazó apjáról, Agnes és William soha nem múló szerelméről, a latinoktatóból színésszé és íróvá váló fiatal tehetség vívódásairól, és arról a végzetes napról, amikor a házaspár Judith lánya kigyógyul a betegségből, amelybe ikertestvére, Hamnet belehal. O’Farrell a családot felemésztő gyászról, London mocskos utcáiról, a vidéki Anglia szépségéről, a túlvilágról és a pestis terjedéséről mesél. Emléket állít egy rendkívüli nőnek és egy szőke kisfiúnak, akinek nevét ma is színpadok ezrein harsogják. A Hamnet egy tragédia születésének a könyve, és két nyughatatlan emberé, akik igyekeznek túlélni a maguk módján azt, amit nem lehet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.