Visszhang: koncert

Fischer Iván és az Amszterdami Concertgebouw Zenekara

Visszhang

Nem dobtuk hanyatt magunkat a patinás holland együttestől, de csalódást sem okoztak.

Fischer Iván, aki két éve a tiszteletbeli vendégkarmesterük, Bartók Táncszvitjét vezényelte. Nagyszerű egységben a vonóskar, jól fújtak a fafúvósok, és még azok a pontatlanságok sem szegték a kedvünket, amelyeket egy ilyen kaliberű együttesnek ritkábban illene elkövetnie. De az est legszebb perceit a szintén Bartókot, a fiatalkori Hegedűversenyt játszó Kelemen Barnabás okozta.

Az ifjú zeneszerzőt még ifjabb szerelme, Geyer Stefi ihlette, az álmos szemű, kerek arcú hegedűs, akit fennkölt, tudálékos és udvariatlan levelekkel zaklatott, míg kosarat nem kapott. Két tételből áll a darab, az elérhetetlen kedves ideális és torz portréjából – de gyönyörű vagy, menj a fenébe! –; az elsőben Kelemen húzza maga után a zenekart, erős, mint egy gőzmozdony, de szárnyal, mint a madarak, csupa érzés és álom a játéka. A másodikban pedig annyi oldalát mutatja a groteszknek, hogy öröm hallgatni. Egyszerre villant virtuóz technikát, de mindent a közlendő érdekében, az utolsó ütemekben pedig pajkos bohócként grimaszol a zenekarra. Kevesen tudják ezt így eljátszani a világon. Ráadásként Bachot hallottunk, a d-moll sarabande-ot, annak is kincset ért minden másodperce.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.