Visszhang: koncert

Fischer Iván és az Amszterdami Concertgebouw Zenekara

Visszhang

Nem dobtuk hanyatt magunkat a patinás holland együttestől, de csalódást sem okoztak.

Fischer Iván, aki két éve a tiszteletbeli vendégkarmesterük, Bartók Táncszvitjét vezényelte. Nagyszerű egységben a vonóskar, jól fújtak a fafúvósok, és még azok a pontatlanságok sem szegték a kedvünket, amelyeket egy ilyen kaliberű együttesnek ritkábban illene elkövetnie. De az est legszebb perceit a szintén Bartókot, a fiatalkori Hegedűversenyt játszó Kelemen Barnabás okozta.

Az ifjú zeneszerzőt még ifjabb szerelme, Geyer Stefi ihlette, az álmos szemű, kerek arcú hegedűs, akit fennkölt, tudálékos és udvariatlan levelekkel zaklatott, míg kosarat nem kapott. Két tételből áll a darab, az elérhetetlen kedves ideális és torz portréjából – de gyönyörű vagy, menj a fenébe! –; az elsőben Kelemen húzza maga után a zenekart, erős, mint egy gőzmozdony, de szárnyal, mint a madarak, csupa érzés és álom a játéka. A másodikban pedig annyi oldalát mutatja a groteszknek, hogy öröm hallgatni. Egyszerre villant virtuóz technikát, de mindent a közlendő érdekében, az utolsó ütemekben pedig pajkos bohócként grimaszol a zenekarra. Kevesen tudják ezt így eljátszani a világon. Ráadásként Bachot hallottunk, a d-moll sarabande-ot, annak is kincset ért minden másodperce.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.