Veronika Franz és Severin Fiala steril, fojtogató horrorja Michael Haneke és Ulrich Seidl filmjeinek explicitebb, műfajibb örököse, amely a családi kamaradráma/iszonyat mögött szintén az osztrák és nyugati társadalmak mélyén elbújt rothadást keresi. Nem mellesleg pedig szokatlan könyörtelenségével és a legmélyebb szorongások felszínre hozásával zavarja meg a nézők nyugalmát, fokozatosan, módszeresen építkezve. Nehéz belátni, hogy miért volt szükség az eredeti verzió újragondolására, főleg, ha az nélkülözi elődje minden erényét.
Ikerfiúk érkeznek anyjuk vidéki házába, miután a nő plasztikai műtéten esett át. Elias és Lukas viszonya feszült a furcsán viselkedő anyával, akinek időnként dühkitörései vannak, és gyógyulása érdekében bizarr szabályokat kényszerít a fiúkra. Hamarosan gyanakodni kezdenek, hogy a kötésekkel borított nő valójában nem is az anyjuk. Matt Sobel vérszegény feldolgozása az összes feszültséget az expozícióba zsúfolja, a film hátralévő részében pedig minden iszonyatot a fiúk szüntelen csacsogása és néhány olcsó, szörnyes rémisztgetés hivatott kifejezni. Naomi Watts rutinosan alakítja a hisztérikus, lassan megtébolyodó nőt, ám a fiúk meg sem közelítik az eredeti verzió szavak nélkül is hátborzongató ikerpárját. Ennél is nagyobb baj, hogy Sobel filmje gyáva is; a nézői érzékenység kímélése érdekében tompítja az anya megkínzásának valóban felkavaró jeleneteit, és giccsbe fojtja az eredeti sokkoló végkifejletét.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
