Magányos, de szeretetteljes közösségük az egyetlen, ami némi melegséget visz a több ezer méteres magasságban uralkodó mínuszokba. Néha csinos csomagokba jeget gyűjtenek és leereszkednek az alattuk elterülő városba, hogy pénzzé tegyék azt. Ilyenkor az apa szuperhősként veti alá magát, a mellkasához erősített gyermeke pedig biztos lehet benne, hogy nem esik bántódása. A kisfiú egyébként sem fél a magasságtól: bátran, önfeledten hintázik a szakadék felett, miközben apja a tornácon teázgat gondolataiba merülve. Az idilli kép szép lassan telik meg mélységgel és tartalommal, miközben pedig egyre nyilvánvalóbbá válik számunkra az édesapa bánata, a dermesztő lakóhelyük is új értelmet nyer. Főhőseink megszokott életét azonban veszély fenyegeti: a felmelegedés hatására a jeges hegycsúcs olvadni kezd – lehet, hogy eljött az idő, hogy mindketten visszatérjenek a városba.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
