Visszhang: koncert

IN PARI

Visszhang

Az új sorozatban zene és szöveg, zene és fotográfia kerül egymás mellé.

Erre a paritásra utal a cím: egyenrangú félként „küzdenek meg” egymással az est folyamán. Márkos Albert szerkeszti a széria egyes részeit, amelynek előzménye a nyitott műhelybeli Words & Music volt, ezért most a Nyitott Műhely művészeti vezetője, Finta László mutatta be az est művészeit, és egy magával hozott csengővel indította el az előadást, ahogyan korábban az esteken.

A kísérletben Parti Nagy Lajos költő, drámaíró, író mellett Bartokos Botond zeneszerző, zongorista, Kovács Gergely dobos és Márkos Albert zeneszerző, csellista vett részt. Az élmény nagyon hullámzó, hol a szöveg erősödik fel, hol a zene, hol a szövegre figyelünk, hol a zenére, és közben többnyire elveszítjük a másikat. A művészek improvizálnak, nincs megkomponálva az előadás. Hiába működik minden, mégis megképződik bennünk, hogy mintha a szöveg dominálná a végeredményt. Olyan pillanat is akad, amikor hallgatnánk tovább a koncertet, izgulunk, hogy tartson tovább a zene, de elindul a szöveg, amely kiszakít és elragad az érzelmek világából, és gondolati síkokra terel. Megállapodunk, de csak kicsit, aztán megyünk a sohasem hallott szóalkotásokkal, fülelünk, nehogy kihagyjunk valamit. Minden szereplő igyekszik valami egyénit belevinni a produkcióba, olykor csak kapkodjuk a fejünket, és próbáljuk befogadni a sokféle megszólalást. Mégis üdvözölhető ez a próbálkozás: úgy könnyed, hogy semmiképp nem sekélyes, és úgy összmunka, hogy mindenkinek a saját hangja is érvényesül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.