Visszhang: koncert

dEUS

Visszhang

„Bécsig kellett menni, hogy lássuk Tom Barmanéket a How to Replace It című friss album turnéján”

Ezt írtam bő fél évvel ezelőtt, de nem sokkal később a dEUS bejelentett egy budapesti időpontot is. Az A38 szakmai hídjánál sikerül összefutni Stéphane Misseghers dobossal, úgyhogy a múltkori Zoom-interjú után megvolt a személyes kontakt is. A zenekar 11 év után tért vissza az A38-ra, és még mindig kiváló formának örvend. A bécsi koncerthez hasonlóan ezúttal is a hosszú szünet után kiadott új lemez dalai dominálnak, de a közönség jól fogadja ezeket, bár az tény, hogy a 90-es, illetve a 2000-es években keletkezett klasszikusok aratnak nagyobb sikert. Az egyik ilyen a méltatlanul alulreprezentált Vantage Point című albumon szereplő The Architect, illetve a minimálból induló, de aztán elképesztő tombolásba torkolló Instant Street – kár, hogy utóbbit egy kicsit lehúzza Mauro Pawlowski hamisan előadott éneke. A dEUS fellépésein nemcsak Barman énekel, hanem a zenekar összes tagja kap időnként lehetőséget vokális megmutatkozásra.

A koncert kétharmadánál kicsit leül a hangulat, és a szettlista hallhatóan nem elégíti ki sokak igényét, de az antwerpeni zenekar lemezbemutató turnén van, nem best-of programot játszik. A bécsi bulihoz hasonlóan a Suds & Soda ismét kimarad, noha az együttes két állomással korábban, Varsóban előadta. Együtt tudunk élni ezzel, és mivel a dEUS szívesen jár hozzánk, legközelebb talán több slágert fognak játszani. Kifelé nem sikerül összefutni a dobossal, de Barman ott cigizik a hajó fedélzetén, a holdfogyatkozás fényében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.