Visszhang: koncert

dEUS

Visszhang

„Bécsig kellett menni, hogy lássuk Tom Barmanéket a How to Replace It című friss album turnéján”

Ezt írtam bő fél évvel ezelőtt, de nem sokkal később a dEUS bejelentett egy budapesti időpontot is. Az A38 szakmai hídjánál sikerül összefutni Stéphane Misseghers dobossal, úgyhogy a múltkori Zoom-interjú után megvolt a személyes kontakt is. A zenekar 11 év után tért vissza az A38-ra, és még mindig kiváló formának örvend. A bécsi koncerthez hasonlóan ezúttal is a hosszú szünet után kiadott új lemez dalai dominálnak, de a közönség jól fogadja ezeket, bár az tény, hogy a 90-es, illetve a 2000-es években keletkezett klasszikusok aratnak nagyobb sikert. Az egyik ilyen a méltatlanul alulreprezentált Vantage Point című albumon szereplő The Architect, illetve a minimálból induló, de aztán elképesztő tombolásba torkolló Instant Street – kár, hogy utóbbit egy kicsit lehúzza Mauro Pawlowski hamisan előadott éneke. A dEUS fellépésein nemcsak Barman énekel, hanem a zenekar összes tagja kap időnként lehetőséget vokális megmutatkozásra.

A koncert kétharmadánál kicsit leül a hangulat, és a szettlista hallhatóan nem elégíti ki sokak igényét, de az antwerpeni zenekar lemezbemutató turnén van, nem best-of programot játszik. A bécsi bulihoz hasonlóan a Suds & Soda ismét kimarad, noha az együttes két állomással korábban, Varsóban előadta. Együtt tudunk élni ezzel, és mivel a dEUS szívesen jár hozzánk, legközelebb talán több slágert fognak játszani. Kifelé nem sikerül összefutni a dobossal, de Barman ott cigizik a hajó fedélzetén, a holdfogyatkozás fényében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”