Visszhang: koncert

dEUS

Visszhang

„Bécsig kellett menni, hogy lássuk Tom Barmanéket a How to Replace It című friss album turnéján”

Ezt írtam bő fél évvel ezelőtt, de nem sokkal később a dEUS bejelentett egy budapesti időpontot is. Az A38 szakmai hídjánál sikerül összefutni Stéphane Misseghers dobossal, úgyhogy a múltkori Zoom-interjú után megvolt a személyes kontakt is. A zenekar 11 év után tért vissza az A38-ra, és még mindig kiváló formának örvend. A bécsi koncerthez hasonlóan ezúttal is a hosszú szünet után kiadott új lemez dalai dominálnak, de a közönség jól fogadja ezeket, bár az tény, hogy a 90-es, illetve a 2000-es években keletkezett klasszikusok aratnak nagyobb sikert. Az egyik ilyen a méltatlanul alulreprezentált Vantage Point című albumon szereplő The Architect, illetve a minimálból induló, de aztán elképesztő tombolásba torkolló Instant Street – kár, hogy utóbbit egy kicsit lehúzza Mauro Pawlowski hamisan előadott éneke. A dEUS fellépésein nemcsak Barman énekel, hanem a zenekar összes tagja kap időnként lehetőséget vokális megmutatkozásra.

A koncert kétharmadánál kicsit leül a hangulat, és a szettlista hallhatóan nem elégíti ki sokak igényét, de az antwerpeni zenekar lemezbemutató turnén van, nem best-of programot játszik. A bécsi bulihoz hasonlóan a Suds & Soda ismét kimarad, noha az együttes két állomással korábban, Varsóban előadta. Együtt tudunk élni ezzel, és mivel a dEUS szívesen jár hozzánk, legközelebb talán több slágert fognak játszani. Kifelé nem sikerül összefutni a dobossal, de Barman ott cigizik a hajó fedélzetén, a holdfogyatkozás fényében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."