Visszhang: film

Interjú a herceggel

Visszhang

Az angol királyi család szerepe jó nagy átalakuláson ment át a fennállása óta, ma már inkább csak tévésorozatok és filmek témaadójaként látja hasznukat az ember.

Bár kérdés, hogy ők mennyire örülhetnek a Spencer vagy A király beszéde, pláne A korona láttán, tudva, hogy megítélésük rohamosan romlik az alattvalók szemében, de annyira azért nem aggódhatnak emiatt, hogy ne tegyenek időről időre kép­ernyőre termett ostobaságokat.

Jeffrey Epstein történetének szövetét 2005 óta próbálják felfejteni és még ma sem látjuk a munka végét, noha számos ocsmányság derült ki róla és üzletfeleiről. Az egyik legnagyobb név kétségkívül András yorki hercegé, akinek Epsteinhez fűződő barátsága különösen felizgatta a médiát. A média azonban András yorki herceget kevésbé (ritka a kiskorú riporter), így leültetni őt egy interjúra, az maga a dráma, ahogy ezt Rufus Sewell és Gillian Anderson remek párosa be is bizonyítja e verbális közelharcra kicsúcsosodó filmben, ahol mindenkinek sok a vesztenivalója.

Egy tinédzser lány megerőszakolásában lehet része a királyi sarjnak, s minderről akkora nézettségű interjút készít a BBC, hogy arról filmet csinál a Netflix. Nem vélünk ebben valamilyen aggasztó mintázatot felfedezni? Itt ugyanis mindenki az elnémított áldozatot védi, ám érdekes módon ő az egyetlen, akinek a hangját nem halljuk. Persze a pedofília rossz dolog, ennyi kiderül, de ez a film nem az áldozat szenvedésének tanúsága, hanem a sajtó, közelebbről Sam McAlister, Emily Maitlis és Philip Martin törtetésének sikertörténete.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.