Interjú a herceggel

Az angol királyi család szerepe jó nagy átalakuláson ment át a fennállása óta, ma már inkább csak tévésorozatok és filmek témaadójaként látja hasznukat az ember.

Bár kérdés, hogy ők mennyire örülhetnek a Spencer vagy A király beszéde, pláne A korona láttán, tudva, hogy megítélésük rohamosan romlik az alattvalók szemében, de annyira azért nem aggódhatnak emiatt, hogy ne tegyenek időről időre kép­ernyőre termett ostobaságokat.

Jeffrey Epstein történetének szövetét 2005 óta próbálják felfejteni és még ma sem látjuk a munka végét, noha számos ocsmányság derült ki róla és üzletfeleiről. Az egyik legnagyobb név kétségkívül András yorki hercegé, akinek Epsteinhez fűződő barátsága különösen felizgatta a médiát. A média azonban András yorki herceget kevésbé (ritka a kiskorú riporter), így leültetni őt egy interjúra, az maga a dráma, ahogy ezt Rufus Sewell és Gillian Anderson remek párosa be is bizonyítja e verbális közelharcra kicsúcsosodó filmben, ahol mindenkinek sok a vesztenivalója.

Egy tinédzser lány megerőszakolásában lehet része a királyi sarjnak, s minderről akkora nézettségű interjút készít a BBC, hogy arról filmet csinál a Netflix. Nem vélünk ebben valamilyen aggasztó mintázatot felfedezni? Itt ugyanis mindenki az elnémított áldozatot védi, ám érdekes módon ő az egyetlen, akinek a hangját nem halljuk. Persze a pedofília rossz dolog, ennyi kiderül, de ez a film nem az áldozat szenvedésének tanúsága, hanem a sajtó, közelebbről Sam McAlister, Emily Maitlis és Philip Martin törtetésének sikertörténete.