Visszhang: film

Interjú a herceggel

Visszhang

Az angol királyi család szerepe jó nagy átalakuláson ment át a fennállása óta, ma már inkább csak tévésorozatok és filmek témaadójaként látja hasznukat az ember.

Bár kérdés, hogy ők mennyire örülhetnek a Spencer vagy A király beszéde, pláne A korona láttán, tudva, hogy megítélésük rohamosan romlik az alattvalók szemében, de annyira azért nem aggódhatnak emiatt, hogy ne tegyenek időről időre kép­ernyőre termett ostobaságokat.

Jeffrey Epstein történetének szövetét 2005 óta próbálják felfejteni és még ma sem látjuk a munka végét, noha számos ocsmányság derült ki róla és üzletfeleiről. Az egyik legnagyobb név kétségkívül András yorki hercegé, akinek Epsteinhez fűződő barátsága különösen felizgatta a médiát. A média azonban András yorki herceget kevésbé (ritka a kiskorú riporter), így leültetni őt egy interjúra, az maga a dráma, ahogy ezt Rufus Sewell és Gillian Anderson remek párosa be is bizonyítja e verbális közelharcra kicsúcsosodó filmben, ahol mindenkinek sok a vesztenivalója.

Egy tinédzser lány megerőszakolásában lehet része a királyi sarjnak, s minderről akkora nézettségű interjút készít a BBC, hogy arról filmet csinál a Netflix. Nem vélünk ebben valamilyen aggasztó mintázatot felfedezni? Itt ugyanis mindenki az elnémított áldozatot védi, ám érdekes módon ő az egyetlen, akinek a hangját nem halljuk. Persze a pedofília rossz dolog, ennyi kiderül, de ez a film nem az áldozat szenvedésének tanúsága, hanem a sajtó, közelebbről Sam McAlister, Emily Maitlis és Philip Martin törtetésének sikertörténete.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.