Ha a múlt század vége felé egy (nyugati) lemezboltban bekötött szemmel kellett volna választani, nagy eséllyel Jimi Hendrix valamelyik posztumusz kiadványát húzzuk elő. Az 1970-ben elhunyt gitárosnak életében három koncertlemeze jelent meg, de azóta egy sor vegyes minőségű élő felvételét is kiadták; több mint negyven efféle albumot ismerhetünk. Vagyis nem nagy meglepetés, hogy novemberben, a gitáros születésének 80. évfordulójára megint „élő” lemezt adtak ki.
A Los Angelesben rögzített, 1969-es felvétel nem tartogat sok meglepetést. A koncerten elhangzó dalok már megjelentek olyan soklemezes, fantáziadús elnevezésű válogatásokon, mint a The Jimi Hendrix Story (1992), a The Jimi Hendrix Collection (2001) vagy a The Jimi Hendrix Anthology (2010), így gondolhatnánk azt is, hogy a ZZ Top-os Billy Gibbons kísérőszövegével feldobott pazar kiadványnak inkább a polcon, mint a lemezjátszón volna a helye. Ám egy esélyt érdemes adni a lassan 54 éves felvételnek. Legfőképp azért, mert a mostani lemezen elejétől a végéig hallható a Los Angeles-i esemény, és így valóban koncertélményt nyújt, nem úgy, mint a korábbi antológiák. A kilenc szám közül kiemelkedik a finálé, a Woodoo Child párosítása a Cream Sunshine of Your Love-jával több mint negyedórában, illetve a hasonló hosszúságú Tax Free, amelyet Jimi Hendrixnek és társainak – Mitch Mitchell dobosnak és Noel Redding basszusgitárosnak – volt bátorságuk nyitószámként eljátszani.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
