Young Fathers: Heavy Heavy
A Young Fatherst nem egyszerű műfaji kategóriák közé szorítani.
A Young Fatherst nem egyszerű műfaji kategóriák közé szorítani.
Házi barkácsfegyverekkel felszerelt idegenek érkeznek az erdőben fekvő kunyhóhoz, ahol egy meleg pár és örökbe fogadott kislányuk tölti a vakációt.
A hellének a hunyor gyökerét javasolták az erotikus hevület csillapítására, ifjabb Plinius az ájulásig erőltetett fizikai munkát, a 18. századi német orvosok pedig azt, hogy a szerelmes ifjú költözzön össze egy másik férfival.
Nyilván az a legfőbb baj a színigaz történetek filmre vitelével, hogy ismerjük a végüket.
Vigyázó füleit Írországra érdemes vetnie annak, aki jó posztpunkot akar hallgatni mostanában.
Robert Siegel (Pam & Tommy) sorozatában minden adott a sikerhez, vér, pénz és meztelen férfiak.
A tizenhat éve futó versenyen két jelentős újítást vezettek be: végre nem a hangulatos, de kényelmetlen Zászlótérben és nem is egy akusztikailag megművelhetetlen előtérben tartják a tehetségek szemléjét, hanem a Fesztivál Színházban.
A birminghami születésű Lawrence a nyolcvanas években a Felt nevű kultikus indie-zenekar frontembere volt, majd a következő évtizedben a glamrock és az elektropop között egyensúlyozó Denim projektjével próbált betörni a slágerlistákra – sikertelenül.
Utcalánynak lenni is csak egy foglalkozás. Szolgáltatás, amiért a kuncsaft fizet. Ha elégedett, visszajár.
A novellák főhőse és elbeszélője falun nőtt föl, filozófiát, történelmet tanult, majd a fővárosba költözve jártassá vált a harcművészetben, és újságírásból élt.
„Tisztelgés a meggyilkolt géniusz előtt” – olvassuk a lemezborítón, és ez rögtön magyarázatot kíván.
Tizenegy évad után 2020-ban ért véget a Modern család, e kritikuskedvenc, kedves és nem utolsósorban vicces sitcom, amely a szórakoztatás mellett tanítani is igyekezett.
A japán elektronikus zenekészítő, dalszerző-előadó (és független filmes) Tujiko Noriko 2000 óta ad ki albumokat, de a Crépuscule I & II minden tekintetben az eddigi legmonumentálisabb munkája.