Jean-Marie Leclairt 1764-ben, a párizsi Marais-negyedben érte a végzetes támadás, ami mögött sokan a faképnél hagyott második feleségét sejtik; no, de ez már régen volt, és a lemez megítélése szempontjából nem is annyira lényeges. Leclair hegedűs-zeneszerző volt, nem is annyira elfeledett, inkább eldugott, akinek versenyműveit máig rendszeresen leporolják a specialisták. Kéthegedűs szonátái a barokk művek körében is ritkaságnak számítanak, különösen, hogy azok nem tanítványt és mestert, hanem két egyenlő tudású muzsikust követelnek. Kokas Katalin és Kelemen Barnabás, akik ezzel a lemezzel a 2020-ban megkezdett összkiadást is lezárják, ideális személyek erre a feladatra: a historikus játékmódban is kellően tájékozott, kivételesen fürge ujjú előadók, akik mégsem kötik magukat régizenei dogmákhoz, szuggesztívek, figyelnek egymásra és motiválják egymást: eleven, parázs energiájuknak lenyűgöző bizonyítéka ez a hat szonáta. Könnyen unalomba fulladhatna a projekt, de a páros mániákusan keresi, ami érdekes a miniatűr darabokban, és olykor-olykor egész univerzumnyira nyitják azokat. Sokkal több lendület és íz van a játékukban, mint amit ugyanezen darabok más felvételein hallani. Hegedűik modernizált, de korhű barokk hangszerek, fémmel borított húrokkal, törékenyebb hangon, de éppen elég kifejezéssel szólnak. A kiadvány hangminősége pedig egyenesen pazar.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
