Visszhang: lemez

Kelemen Barnabás, Kokas Katalin

Leclair: Sonatas for Two Violins, Vol. 2

Visszhang

„Tisztelgés a meggyilkolt géniusz előtt” – olvassuk a lemezborítón, és ez rögtön magyarázatot kíván.

Jean-Marie Leclairt 1764-ben, a párizsi Marais-negyedben érte a végzetes támadás, ami mögött sokan a faképnél hagyott második feleségét sejtik; no, de ez már régen volt, és a lemez megítélése szempontjából nem is annyira lényeges. Leclair hegedűs-zeneszerző volt, nem is annyira elfeledett, inkább eldugott, akinek versenyműveit máig rendszeresen leporolják a specialisták. Kéthegedűs szonátái a barokk művek körében is ritkaságnak számítanak, különösen, hogy azok nem tanítványt és mestert, hanem két egyenlő tudású muzsikust követelnek. Kokas Katalin és Kelemen Barnabás, akik ezzel a lemezzel a 2020-ban megkezdett összkiadást is lezárják, ideális személyek erre a feladatra: a historikus játékmódban is kellően tájékozott, kivételesen fürge ujjú előadók, akik mégsem kötik magukat régizenei dogmákhoz, szuggesztívek, figyelnek egymásra és motiválják egymást: eleven, parázs energiájuknak lenyűgöző bizonyítéka ez a hat szonáta. Könnyen unalomba fulladhatna a projekt, de a páros mániákusan keresi, ami érdekes a miniatűr darabokban, és olykor-olykor egész univerzumnyira nyitják azokat. Sokkal több lendület és íz van a játékukban, mint amit ugyanezen darabok más felvételein hallani. Hegedűik modernizált, de korhű barokk hangszerek, fémmel borított húrokkal, törékenyebb hangon, de éppen elég kifejezéssel szólnak. A kiadvány hangminősége pedig egyenesen pazar.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.