Visszhang

Ahol egy érzés nem ereszt gyökeret abban, akinek okulnia kéne belőle, ott az elsőben fog elburjánzani, aki képes felfogni.

A sorozat legújabb darabjában négy rövid mesét olvashatunk Kerekítő manóról és legjobb barátjáról, Kacska macskáról.

A negyedszázada alakult amerikai indie-folk zenekar karrierje négy szuper albummal indult.

Ahogy nézzük ezt a videójáték-szerű, helyenként igen debil vérorgiát, nehéz nem egy hasonszőrű közelmúltbeli filmre gondolnunk.

„Meg kéne ölnöd, hogy levedd a dzsekimet” – búgja Austin Butler whiskyt kortyolgatva, amikor két marcona alak a bandajelét meglátva beleköt.

Annyi biztosan igaz, hogy Stefánsson korai zsengéjéből kihallik a későbbi remek prózaíró.

„Úgy tűnik, ismét sikerült feltámasztani ezt a zenekart” – mondta három szám után Vitáris Iván énekes.

A film erős hatású, különösen a menekültek történetei torokszorítók...

A kötet saját szótárral dolgozik, és éppen azért tartogat annyi izgalmat, mert nem fedi fel a titkait. 

Teljesen véletlenül vettem észre, hogy a Dropkick Mur­phys előtt a Shame játszik a Budapest Parkban

A nyolcvanas évek AIDS-verte New Yorkjában járunk. 

Tavalyi súlyos szívműtétje sem lassította munkatempójában az Eels mögött álló Mark Oliver Everettet.

Dokumentumfilmnek írják, de a rendező, Krámli András nem dokufilmes.

Felvitte az isten az énekesek dolgát.