Visszhang: tévésorozat

Én vagyok a Zodiákus

Visszhang

Vannak márkanevek, logók, jelzések amelyekkel mindent (de mindent) el lehet adni.

Egy szakadt fesztiválkarkötő is elkel több ezer euróért, ha Balenciaga van ráírva, de még a húsipari végtermék is jó áron megy el, ha Mickey Mouse-t tesznek a csomagolásra. Hasonló erősségű „brand” a Zodiákus is. Megtippelni sem könnyű mennyi, de legalább 15–20 film és sorozat ment már biztosra a névvel, tudván, hogy egy vele fémjelzett műsort nem lehet kihagyni. Ahogy a Netflix új dokuszériáját sem.

A háromrészes produkcióban a máig csupán gyanúsított Arthur Leigh Allen háttértörténetét ismerhetjük meg egykori ismerősei elbeszéléseiből. A Seawater család gyermekei nem csak a tanulói voltak, de mivel a férfi igen jó kapcsolatot ápolt az anyjukkal, egyfajta pótapai szerepet is betöltött az életükben. Rajtuk kívül megszólalnak az elhunytak rokonai, és olyanok is, akiket a 2007-es kultikus film szereplői formáztak meg. Sőt, maga a kultikus film is fel-felvillan olykor a biztos siker érdekében. A sorozat hatásos képeken, idegborzoló cselekményvezetéssel vonultatja fel a lehetséges eseményeket, azonban a bizonyítékokról, amelyekre hivatkozik, mintha megfeledkezne néha.

Egy true crime-ra ráfüggött nézők elé bedobni egy Én vagyok a Zodiákus című sorozatot, kicsit olyan, mintha a streamingszolgáltató egyfajta Black Friday akcióval még egyszer meg akarná nyomni a nézettséget, mielőtt megérkezne a karácsonyi szezon őrült hajszája a romkomokkal és családi filmekkel. Mindent az eladhatóságért. Ja igen, meg az áldozatok, azok is fontosak…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.