Visszhang: tévésorozat

Én vagyok a Zodiákus

Visszhang

Vannak márkanevek, logók, jelzések amelyekkel mindent (de mindent) el lehet adni.

Egy szakadt fesztiválkarkötő is elkel több ezer euróért, ha Balenciaga van ráírva, de még a húsipari végtermék is jó áron megy el, ha Mickey Mouse-t tesznek a csomagolásra. Hasonló erősségű „brand” a Zodiákus is. Megtippelni sem könnyű mennyi, de legalább 15–20 film és sorozat ment már biztosra a névvel, tudván, hogy egy vele fémjelzett műsort nem lehet kihagyni. Ahogy a Netflix új dokuszériáját sem.

A háromrészes produkcióban a máig csupán gyanúsított Arthur Leigh Allen háttértörténetét ismerhetjük meg egykori ismerősei elbeszéléseiből. A Seawater család gyermekei nem csak a tanulói voltak, de mivel a férfi igen jó kapcsolatot ápolt az anyjukkal, egyfajta pótapai szerepet is betöltött az életükben. Rajtuk kívül megszólalnak az elhunytak rokonai, és olyanok is, akiket a 2007-es kultikus film szereplői formáztak meg. Sőt, maga a kultikus film is fel-felvillan olykor a biztos siker érdekében. A sorozat hatásos képeken, idegborzoló cselekményvezetéssel vonultatja fel a lehetséges eseményeket, azonban a bizonyítékokról, amelyekre hivatkozik, mintha megfeledkezne néha.

Egy true crime-ra ráfüggött nézők elé bedobni egy Én vagyok a Zodiákus című sorozatot, kicsit olyan, mintha a streamingszolgáltató egyfajta Black Friday akcióval még egyszer meg akarná nyomni a nézettséget, mielőtt megérkezne a karácsonyi szezon őrült hajszája a romkomokkal és családi filmekkel. Mindent az eladhatóságért. Ja igen, meg az áldozatok, azok is fontosak…

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk