Visszhang: lemez

Japandroids: Fate & Alcohol

Visszhang

Az ezredforduló környékén feltűnt White Stripes iskolát teremtett a minimalista gitár-dob felállásával.

Szép számú követőinek egyike a 2006-ban alakult Japandroids. Brian King és David Prowse duója nem találta fel a spanyolviaszt, zenéjükre egyértelműen nagy hatással volt Bruce Springsteen vagy épp a Replacements népfrontos stadionrockja, ez egyértelműen tükröződik első két albumuk (Post-Nothing, 2009; Celebration Rock, 2012) adrenalin fűtötte dalain. A kanadai együttes tagjai több mint egy évtizede a budapesti koncertjük előtt azt nyilatkozták, hogy igazán koncertezni szeretnek, a lemezkészítésért nincsenek túlságosan oda.

A koncertek számára nem is panaszkodhattak, a végeláthatatlan turnék viszont az évek során bedarálták az együttest, a jelentős kihagyás után készült harmadik albumuk (Near to the Wild Heart of Life, 2017) csalódást keltett, Brian King egyre aggasztóbb alkoholfogyasztása pedig még inkább megnehezítette a Japandroids dolgát. Utolsó koncertjük 2018-ban volt, és azóta úgy tűnhetett, hogy a zenekar megszűnt. Idén jelentették be, hogy valóban feloszlanak, de még kiadnak egy búcsúlemezt, a fellépésektől viszont a közben absztinenssé lett King elzárkózott. Az utolsó album szövegei is leginkább a gitáros frontember függőségéről szólnak, a zene viszont alig változott, csak a korábbi anyagok felszabadult hangulatát váltotta fel egy kicsit borongósabb atmoszféra. Ellenállhatatlan slágerekből is kevesebb van ezúttal, de a D&T, a Chicago és a megható záródal, az All Bets Are Off biztos helyet kap majd egy karrierösszegző válogatáson.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.