A Zeneakadémia különleges tehetségeinek osztálya után a Hágai Királyi Konzervatóriumban, majd a helsinki Sibelius Akadémián tanult, hogy aztán egy elsőrangú régizenei együttessel készítsen bemutatkozó lemezt.
Daragó Zoltán nem is akármilyen zenei anyaghoz nyúlt a párizsi székhelyű Les Talens Lyriques zenekarral: Bach alt hangra írta legszebb áriáinak javát. Ma már kevésbé tartjuk számon, de ez a hangfaj – noha nem mindig világos, hogy falzett vagy tehetséges fiú énekes előadásában – egykor a szentlélek szimbóluma volt a német egyházi zenében. Ez az album elsősorban Bach lipcsei munkálkodásának első éveit foglalja össze, amikor gyakran csak régebbi művei „újrahasznosításával” tudta kielégíteni a Tamás-templom kántorságával járó igényeket. Jobbára kevésbé ismert áriák hangzanak el (a viszonylag gyakran hallható Vergnügte Ruh... kivételével), amelyeket a halálvágy, a bűntudat, a megszabadulás, az öröm és a csodálkozás érzése hat át. Miközben az együttes Christophe Rousset vezetésével otthonos és bársonyos színekkel festi meg Bach zenéjét, a magyar énekes bravúros technikát és simogató hangszínt mutat. Képes felkavarni és megnyugtatni – ez egy olyan lemez, amelyre bátran rábízhatja magát a hallgató.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
