Visszhang: tévésorozat

A franchise

Visszhang

A széria alkotói nem választottak nehéz célpontot: a Marvel (a sorozatban Maximum Studios, de ez mellékes) eddig is paródia tárgya volt (A fiúk), még a saját univerzumában is (Deadpool és leágazásai).

A Futottak még… már vagy 15–20 évvel ezelőtt – fergeteges humorral – megjósolt ezt-azt a szuperhőséra árnyoldalairól. A szuperhősöktől a legvadabb rajongókon kívül már mindenkinek csömöre van; egyesek a kapitalizmus legkártékonyabb és legbárgyúbb kiteljesedését látják a franchise-osodásban, mások (pl. Francis Ford Coppola vagy Martin Scorsese) a filmművészet halálát.

A franchise impozáns arzenált sorakoztat fel egy viszonylag kicsi pukkanás kedvéért. A fő- és mellékszerepekben elsőrangú komédiások lépnek fel, mint a filmipar napszámosai: rendezőasszisztensek, statiszták és lóti-futik, akik kisebb és nagyobb egókat és vészhelyzeteket menedzselnek naphosszat egy középkategóriás szuperhősfilm forgatásán (olyannyira, hogy a félórás epizódok ki sem lépnek a stúdió egyszerre nyomasztóan szűk és tágas teréből). Minden epizód apropója egy-egy vihar a biliben, s ugyan fel-felvillant valamit a szuperhősfilm-készítés visszásságaiból, de nem válik igazán maró szatírává vagy fanyar munkahelyi komédiává. A figurák sablonosak maradnak, személyes kapcsolataik és hátterük sosem bomlik ki, miközben a megállás nélkül sorjázó poénok sem találnak be igazán. Talán az az ellentmondás sem segít, hogy A franchise csak a vetélytárs kezét harapdálja. A széria így sem rossz móka, de ennél ádázabb szatírát érdemlünk.

A széria alkotói nem választottak nehéz célpontot: a Marvel (a sorozatban Maximum Studios, de ez mellékes) eddig is paródia tárgya volt (A fiúk), még a saját univerzumában is (Deadpool és leágazásai).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.