Visszhang: tévésorozat

A franchise

Visszhang

A széria alkotói nem választottak nehéz célpontot: a Marvel (a sorozatban Maximum Studios, de ez mellékes) eddig is paródia tárgya volt (A fiúk), még a saját univerzumában is (Deadpool és leágazásai).

A Futottak még… már vagy 15–20 évvel ezelőtt – fergeteges humorral – megjósolt ezt-azt a szuperhőséra árnyoldalairól. A szuperhősöktől a legvadabb rajongókon kívül már mindenkinek csömöre van; egyesek a kapitalizmus legkártékonyabb és legbárgyúbb kiteljesedését látják a franchise-osodásban, mások (pl. Francis Ford Coppola vagy Martin Scorsese) a filmművészet halálát.

A franchise impozáns arzenált sorakoztat fel egy viszonylag kicsi pukkanás kedvéért. A fő- és mellékszerepekben elsőrangú komédiások lépnek fel, mint a filmipar napszámosai: rendezőasszisztensek, statiszták és lóti-futik, akik kisebb és nagyobb egókat és vészhelyzeteket menedzselnek naphosszat egy középkategóriás szuperhősfilm forgatásán (olyannyira, hogy a félórás epizódok ki sem lépnek a stúdió egyszerre nyomasztóan szűk és tágas teréből). Minden epizód apropója egy-egy vihar a biliben, s ugyan fel-felvillant valamit a szuperhősfilm-készítés visszásságaiból, de nem válik igazán maró szatírává vagy fanyar munkahelyi komédiává. A figurák sablonosak maradnak, személyes kapcsolataik és hátterük sosem bomlik ki, miközben a megállás nélkül sorjázó poénok sem találnak be igazán. Talán az az ellentmondás sem segít, hogy A franchise csak a vetélytárs kezét harapdálja. A széria így sem rossz móka, de ennél ádázabb szatírát érdemlünk.

A széria alkotói nem választottak nehéz célpontot: a Marvel (a sorozatban Maximum Studios, de ez mellékes) eddig is paródia tárgya volt (A fiúk), még a saját univerzumában is (Deadpool és leágazásai).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk