Visszhang: tévésorozat

A franchise

Visszhang

A széria alkotói nem választottak nehéz célpontot: a Marvel (a sorozatban Maximum Studios, de ez mellékes) eddig is paródia tárgya volt (A fiúk), még a saját univerzumában is (Deadpool és leágazásai).

A Futottak még… már vagy 15–20 évvel ezelőtt – fergeteges humorral – megjósolt ezt-azt a szuperhőséra árnyoldalairól. A szuperhősöktől a legvadabb rajongókon kívül már mindenkinek csömöre van; egyesek a kapitalizmus legkártékonyabb és legbárgyúbb kiteljesedését látják a franchise-osodásban, mások (pl. Francis Ford Coppola vagy Martin Scorsese) a filmművészet halálát.

A franchise impozáns arzenált sorakoztat fel egy viszonylag kicsi pukkanás kedvéért. A fő- és mellékszerepekben elsőrangú komédiások lépnek fel, mint a filmipar napszámosai: rendezőasszisztensek, statiszták és lóti-futik, akik kisebb és nagyobb egókat és vészhelyzeteket menedzselnek naphosszat egy középkategóriás szuperhősfilm forgatásán (olyannyira, hogy a félórás epizódok ki sem lépnek a stúdió egyszerre nyomasztóan szűk és tágas teréből). Minden epizód apropója egy-egy vihar a biliben, s ugyan fel-felvillant valamit a szuperhősfilm-készítés visszásságaiból, de nem válik igazán maró szatírává vagy fanyar munkahelyi komédiává. A figurák sablonosak maradnak, személyes kapcsolataik és hátterük sosem bomlik ki, miközben a megállás nélkül sorjázó poénok sem találnak be igazán. Talán az az ellentmondás sem segít, hogy A franchise csak a vetélytárs kezét harapdálja. A széria így sem rossz móka, de ennél ádázabb szatírát érdemlünk.

A széria alkotói nem választottak nehéz célpontot: a Marvel (a sorozatban Maximum Studios, de ez mellékes) eddig is paródia tárgya volt (A fiúk), még a saját univerzumában is (Deadpool és leágazásai).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.