Visszhang: folyóirat

BBC History – 2024. november

  • - barotányi -
  • 2024. november 6.

Visszhang

Izgalmas témát jár körül a történelmi ismeretterjesztésben utazó magazin legfrissebb száma: a korszakot kutató kiváló történészektől ismerhetjük meg a Horthy-korszak szélsőjobboldalának históriáját.

 Elvégre nyolcvan éve a magyar széljobb több irányzata is kipróbálhatta magát a kormányrúd mögött – rettenetesebbnél rettenetesebb eredménnyel. Bartha Ákos magyar fajvédőkről szóló remek dolgozata is tanúsítja, hogy az egymást követő jobboldali radikális generációk sokat tanultak egymástól, ám a történet logikája korántsem teleologikus: a korábbi szélsőségesek könnyedén válhattak kéretlen utódaik engesztelhetetlen ellenfeleivé, esetleg áldozatává, amit Bajcsy-Zsilinszky sorsa is jól példáz.

Paksa Rudolf tömörre szabott történeti áttekintéséből kiderül az is, hogy a fasiszta-nemzetiszocialista példaképek járszalagján formálódó magyar szélsőjobboldaliak még nem ettek egymás tenyeréből pusztán azért, mert ugyanott kerestek támaszt és szövetségest. Nem éppen tanulságok nélküli Kerepeszki Róbert tanulmánya sem arról, miként szocializálta és kondicionálta tagjait aktív, harcos zsidógyűlöletre a Turul Szövetség, mindeközben sajátos közösségi élményt is nyújtott az egyetemistáknak.

De Paár Ádám cikkéből kiderül az is, kiből lett nyilas a Kádár-kor magyar filmjeiben. Bár még számos izgalmas, nem is csak a fő témához tartozó írást tartalmaz a lapszám, mégis Mink Andrásét emelnénk ki, aki a Berkesi–Kardos exávós szerzőpáros Kopjások című kurzusregényének történelmi hátterét szálazza szét, szórakoztató alapossággal.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.