Visszhang: film

A dohányzóasztal

  • SzSz
  • 2024. november 13.

Visszhang

A családi otthon berendezése, a fal színének kiválasztása, döntés arról, hogy mikor érkezett el az idő a gyermekvállalásra, majd arról, hogy hívják azt az érkező gyereket – egy házasság tele van konfliktusforrásokkal.

A filmbeli pár esetében pedig mindegyikről a feleség határoz – magától értetődő természetességgel. Őt Mariának hívják, míg a párját Jesúsnak, ami az alkotóknak a perverzzel kacérkodó, a politikai korrektséget sutba dobó humoráról árulkodik.

Jesús valójában gyereket sem akar, vagy legalábbis még nem, idősödő felesége viszont másképp gondolja. Egyetlen dolog van, amiben a férfi szabad kezet kap: kiválaszthatja, milyen dohányzóasztal kerüljön a nappaliba. Ahogy az lenni szokott, ebből a csorba szabadságvágyból fakadó döntésből végül hatalmas, véres galiba keletkezik. Jesús egy feltűnően ronda asztalt választ – nem tiszta, hogy azért, mert neki tetszik, vagy azért, mert a feleségének nem –, amelyet egy hiányzó alkatrész miatt még össze sem tud rakni. Maria közben elmegy bevásárolni, hogy illendően tudják majd fogadni Jesús vedégségbe érkező testvérét és annak párját, így először hagyja magára férjét a gyerekkel – na meg a dohányzóasztallal.

Caya Casas filmje úgy gyomorforgató, hogy lényegében semmit nem mutat, az őrület inkább csak a szereplők arcán bontakozik ki. Feszültségkeltése a pszichológiai horrorok legszebb hagyományait idézi, a rövidke történet azonban másfél óra alatt túlzottan elvékonyodik. Az ötlethez egy rövidfilm talán jobban illett volna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.