Visszhang: dokumentumfilm

Az életed nélkülem

Visszhang

A legtöbb ember két dologtól fél nagyon, az első, hogy a gyermekével történik valami, a második, hogy őt magát éri el a halál.

El lehet képzelni, hová fokozódik a rettegés, amikor ez a kettő együtt jár. Az önellátásra képtelen fogyatékkal élőkről ritkán hallunk, pedig 100 ezer érintett család él Magyarországon. Rubi Anna filmjében idősödő anyák egy csoportját ismerhetjük meg, akik úgy döntöttek, hogy itt az ideje perben foglalkozni azzal, hogyha ők meghalnak, nincs emberhez méltó túlélési forma a gyermekeik számára.

A dokumentumfilm egy harminc évvel ezelőtti családi videóval nyit, ahol Ferike 8–10 évesen a saját világában lebeg, majd napjainkban látható ugyanott, ugyanúgy. Egyértelmű az üzenet, ez nem volt és nem is lesz jobb soha. Tévednénk azonban, ha azt hinnénk, ez önmagában bizonyító erejű a bíróság számára. A döntéshozók éveken át halogatják egy ellátó otthon kérelmét azzal, hogy a helyzet pontos felmérésére (hogy Feri elég fogyatékos-e) szakértő véleményére van szükség. S mit akarhatnak még ezek az anyák az óránkénti 60 forintos béren kívül, amellyel a napi 24 órás munkájukat ellentételezik?

Noha megkapjuk a teljes érzelmi skálát az örömteli közös pillanatoktól kezdve a szenvedésig, az utóbbiról rendre nagyon rövid jelenetekben beszél az alkotó. De a néző kényelme nem lehet prioritás egy dokuban, amely olyan embe­rekről szól, akiknek ott kezdődik az élet, ahol mi már elkapnánk a tekintetünket. Ettől függetlenül Az életem nélküled hatásvadászattól mentes, korrekt és tiszta képet ad a probléma jelenlegi állásáról, ami már önmagában nagy szó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.