A 90-es évek első fele egyik legnagyobb hatású alternatív gitárzenekarának népszerűsége a többszörösére nőtt a kihagyás óta, az viszont egyre gyanúsabb lett, hogy noha Black Francis szólóban folyamatosan adott ki új anyagokat, új Pixies-lemez nem érkezett. A basszusgitáros Kim Deal dobbantott is az együttesből, mire megjelent a régen várt új album (Indie Cindy, 2014), amely ráadásul komoly csalódást okozott.
A rajongók jelentős része azóta sem bocsátott meg Franciséknek. Pedig felpörgött a zenekar, a frontember átcsatornázta a kreatív energiáit, és mostanra az újkori Pixies életműve terjedelmesebb lett, mint a klasszikus korszaké. A csorbát is sikerült kiköszörülniük, a 2019-es Beneath the Eyrie végre ismét jó formában mutatta őket. A második Pixies-korszak ötödik albuma, a The Night the Zombies Came az előző anyaghoz hasonlóan összképben némileg halványabb, és különösen azok a számok, amelyek a csúcskorszakot próbálják megidézni (You’re So Impatient). Érdekes módon az akusztikus fókuszú dalok, a Primrose, a címadó, vagy a Kings of the Prairie sokkal innovatívabbak és jobban működnek, a dalszövegek pedig most a legjobbak az összeborulás óta. Aki nem csak a Pixies kiabálós-darálós számait szereti, az biztosan talál magának jó pillanatokat az új albumon, de valami még most is hiányzik ahhoz, hogy a klasszikus lemezekkel való mérlegelés sportszerű legyen.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
