Visszhang: lemez

Pixies: The Night the Zombies Came

Visszhang

Nagy szenzáció volt húsz évvel ezelőtt, hogy az eredeti tagsággal állt össze a Pixies.

A 90-es évek első fele egyik legnagyobb hatású alternatív gitárzenekarának népszerűsége a többszörösére nőtt a kihagyás óta, az viszont egyre gyanúsabb lett, hogy noha Black Francis szólóban folyamatosan adott ki új anyagokat, új Pixies-lemez nem érkezett. A basszusgitáros Kim Deal dobbantott is az együttesből, mire megjelent a régen várt új album (Indie Cindy, 2014), amely ráadásul komoly csalódást okozott.

A rajongók jelentős része azóta sem bocsátott meg Franciséknek. Pedig felpörgött a zenekar, a frontember átcsatornázta a kreatív energiáit, és mostanra az újkori Pixies életműve terjedelmesebb lett, mint a klasszikus korszaké. A csorbát is sikerült kiköszörülniük, a 2019-es Beneath the Eyrie végre ismét jó formában mutatta őket. A második Pixies-korszak ötödik albuma, a The Night the Zombies Came az előző anyaghoz hasonlóan összképben némileg halványabb, és különösen azok a számok, amelyek a csúcskorszakot próbálják megidézni (You’re So Impatient). Érdekes módon az akusztikus fókuszú dalok, a Primrose, a címadó, vagy a Kings of the Prairie sokkal innovatívabbak és jobban működnek, a dalszövegek pedig most a legjobbak az összeborulás óta. Aki nem csak a Pixies kiabálós-darálós számait szereti, az biztosan talál magának jó pillanatokat az új albumon, de valami még most is hiányzik ahhoz, hogy a klasszikus lemezekkel való mérlegelés sportszerű legyen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.