Visszhang: lemez

Pixies: The Night the Zombies Came

Visszhang

Nagy szenzáció volt húsz évvel ezelőtt, hogy az eredeti tagsággal állt össze a Pixies.

A 90-es évek első fele egyik legnagyobb hatású alternatív gitárzenekarának népszerűsége a többszörösére nőtt a kihagyás óta, az viszont egyre gyanúsabb lett, hogy noha Black Francis szólóban folyamatosan adott ki új anyagokat, új Pixies-lemez nem érkezett. A basszusgitáros Kim Deal dobbantott is az együttesből, mire megjelent a régen várt új album (Indie Cindy, 2014), amely ráadásul komoly csalódást okozott.

A rajongók jelentős része azóta sem bocsátott meg Franciséknek. Pedig felpörgött a zenekar, a frontember átcsatornázta a kreatív energiáit, és mostanra az újkori Pixies életműve terjedelmesebb lett, mint a klasszikus korszaké. A csorbát is sikerült kiköszörülniük, a 2019-es Beneath the Eyrie végre ismét jó formában mutatta őket. A második Pixies-korszak ötödik albuma, a The Night the Zombies Came az előző anyaghoz hasonlóan összképben némileg halványabb, és különösen azok a számok, amelyek a csúcskorszakot próbálják megidézni (You’re So Impatient). Érdekes módon az akusztikus fókuszú dalok, a Primrose, a címadó, vagy a Kings of the Prairie sokkal innovatívabbak és jobban működnek, a dalszövegek pedig most a legjobbak az összeborulás óta. Aki nem csak a Pixies kiabálós-darálós számait szereti, az biztosan talál magának jó pillanatokat az új albumon, de valami még most is hiányzik ahhoz, hogy a klasszikus lemezekkel való mérlegelés sportszerű legyen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.