A nyomorgatott kisember szemében nyomban hőssé válik az, aki megteszi, amire ő csak gondolni mer. Ahogy nálunk a Viszkis, Franciaországban ezt a szerepet Bruno Sulak töltötte be az 1970-es, 1980-as években, aki azzal vált népszerűvé, hogy élelmiszerbolti, ékszerüzleti fosztogatásait híresen erőszakmentesen, sőt kedvesen intézte. Kalandjait ezúttal a színésznőből lett rendező, Mélanie Laurent viszi képernyőre, aki nem először készít heist filmet, de ahogy Tolvajnők című mozijánál, úgy most is felmerül a kérdés: minek?
A láthatóan fénykorát élő Sulak múzsájával és jó barátjával járja a francia boltokat, hogy ott fegyverrel, de azt soha el nem sütve szedje be a napi bevételt „nyugalom, ez nem a maguk pénze” felkiáltással. Ahogy az lenni szokott, az elején minden jól megy, de idővel akadozni kezd a nagy terv, és a férfit elkapják. Azonban, ha az ember igazán akar valamit, azt el is éri, Bruno pedig nem hagyja, hogy holmi kiemelten őrzött börtönfalak visszatartsák őt a szerelmétől. (Rossz hír a férfi nézőknek, akik a romantikus hőstettek láttán az elégedetlen barátnőikkel küzdenek, hogy a film ezen része ráadásul pont igaz.)
Kár lenne tagadni, hogy a rablás, bujaság és tengerpart kombójának látványától valamit óhatatlanul érezni kezd az ember, és persze ki ne szimpatizálna egy ilyen antihőssel, ám a mélységek híján a film végére valahogy a néző is üresen találja a zsebeit.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
