Köztünk foglal helyet az osztályba érkező moderátor (Kovalik Ágnes), aki elvileg az osztályfőnök (Simon Kornél) munkáját jött megfigyelni. Hamar kiderül, hogy nem most találkoznak először. A tanárnak nem rémlik a lány, „elment a radar alatt”. Ő a gimnáziumi évek alatt inkább a szerelmére fókuszált, akinek mindenképpen imponálni akart. Például azzal, hogy megszervez egy párizsi osztálykirándulást. Meg hogy együtt basztatják a kis szerencsétlen Samanthát, aki remek áldozat: visszahúzódó, nem képes önmagát megvédeni. Látjuk a szerelmesek közötti dinamikát, és megjelenik előttünk a magát vaknak tettető közeg is, Samantha oda sem figyelő anyukája és a pedagógusok. (Minden szerepet Kovalik és Simon visznek, olykor egy jeleneten belül lényegülve át.) Ami igazán érdekessé teszi a darabot, az a nézőpontja. Nemcsak a bullying tényéről beszél az előadás, hanem megmutatkozik mind a három részt vevő fél (a zaklató, az elszenvedő és a néma harmadik) szemszöge. A darab arra is rávilágít, hogy a kibeszéletlen, feldolgozatlan erőszak milyen módokon gyűrűzhet tovább a felnőtt életbe, hogyan hat ki minden élethelyzetre és kapcsolatra. Emiatt nem is feltétlenül ifjúsági előadás ez, minden korosztálynak ajánlható. A drámát a társulat vezetője és a darab rendezője, Horváth Patrícia fordította le. Jó a szöveg, de furcsa, hogy sok helyütt magyar utalásokkal dolgozik, amelyeket le is vet magáról az előadás.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
