Az elsőre hétköznapinak tűnő beszélők egészen lehetetlen történetek szereplőivé válnak, máskor meg a hétköznapinak tetsző jeleneteken keresztül lepleződnek le a társadalmi „normák” és elvárások esetlegességei, és válnak nevetségessé a szorongató helyzetek. Egyperces novellák ezek, némelyikben kifejezetten látványos Örkény hatása: ahogy a hűtőben egymásnak üzengető élelmiszerek „beszélgetéséből” kirajzolódik egy elvált anya története (Cetlik a hűtőben), az mintha az Egy magyar író dedikációira játszana rá.
A kifordított szituációk a mindannyiunkban gyökeret vert sztereotípiák mozgósításával dolgoznak. („Huszonévesen azt hittem, a gyerek lesz az univerzális megoldás minden bajomra. Aztán kiderült, a gyerek is ember” – áll a Kerekben.) Bármennyire könnyen fogyaszthatók e szövegek, nem érdemes egy levegővel végigrohanni rajtuk. A többszöri olvasás segít felfedezni, hogy az elbeszélések valódi tétje gyakran az előítéleteink által elhomályosított tartományokban rejtőzik. A jobb írásokban kellő érzékenységgel, finom ízléssel és szelíd humorral ezeket a részleteket teszi láthatóvá a szerző. Ilyenkor a spamekre készségesen válaszolgató Terike levelezései kapcsán sem azt érezzük, hogy milyen nevetséges ez a netet rosszul használó idős nő, hanem összeszorul a szívünk a magányossága miatt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
