Visszhang: könyv

Makó Ágnes: A részvétel nem önkéntes

Visszhang

A kötet negy­ven­öt rövid, legtöbb esetben alig pár oldalas novellája a kortárs magyar irodalomból kikopni látszó groteszk és az abszurd próza hagyományait idézi.

Az elsőre hétköznapinak tűnő beszélők egészen lehetetlen történetek szereplőivé válnak, máskor meg a hétköznapinak tetsző jeleneteken keresztül lepleződnek le a társadalmi „normák” és elvárások esetlegességei, és válnak nevetségessé a szorongató helyzetek. Egyperces novellák ezek, némelyikben kifejezetten látványos Örkény hatása: ahogy a hűtőben egymásnak üzengető élelmiszerek „beszélgetéséből” kirajzolódik egy elvált anya története (Cetlik a hűtőben), az mintha az Egy magyar író dedikációira játszana rá.

A kifordított szituációk a mindannyiunkban gyökeret vert sztereo­típiák mozgósításával dolgoznak. („Huszonévesen azt hittem, a gyerek lesz az univerzális megoldás minden bajomra. Aztán kiderült, a gyerek is ember” – áll a Kerekben.) Bármennyire könnyen fogyaszthatók e szövegek, nem érdemes egy levegővel végigrohanni rajtuk. A többszöri olvasás segít felfedezni, hogy az elbeszélések valódi tétje gyakran az előítéleteink által elhomályosított tartományokban rejtőzik. A jobb írásokban kellő érzékenységgel, finom ízléssel és szelíd humorral ezeket a részleteket teszi láthatóvá a szerző. Ilyenkor a spamekre készségesen válaszolgató Terike levelezései kapcsán sem azt érezzük, hogy milyen nevetséges ez a netet rosszul használó idős nő, hanem összeszorul a szívünk a magányossága miatt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."