Visszhang: koncert

Florence + the Machine

Visszhang

Vannak a Szigetnek bejáratott zenekarai.

Ha régen létezett volna a mém fogalma, biztosan mémmé vált volna az egykor szinte állandó fellépő Guano Apes, és persze a The Prodigy visszatérésén is jó volt élcelődni. Lassan Florence Welch és zenekara is ilyen, hiszen az elmúlt hat fesztiválon háromszor is fellépett, de ebben az esetben nincs miért fanyalogni. Akkor sem, ha tényleg minden koncerten pontosan azt kapjuk a most éppen a 2022-es Dance Fever című albumot turnéztató Florence + the Machine-től: van egy háttérben meghúzódó, amúgy nagyon jó zenekar, és előttük pedig Florence Welch, aki valószínűleg akkor is lenyűgözné a közönséget, ha a zenekara nélkül énekelne CD-ről. A 36 éves énekesnőről csak azért nem mondható el, hogy a legjobb formáját hozta, mert valószínűleg ez az egy formája van: átlátszó köntösben, mezítláb szaladgálja körbe a színpadot, kedvesen simogatja meg a közönség első pár sorát, és igyekszik minél többször elvegyülni közöttük. De az egész épp ettől varázslatos, hiszen míg lemezen a Florence + the Machine nem csak jónak, de néha kicsit fárasztónak tűnik, addig koncerten a produkció olyan mindent elárasztó boldogsággá változik, hogy lehetetlen nem mosolyogva bólogatni vagy táncolni. Ám mivel Welch továbbra is a saját tragédiáit adja elő általában a színpadon és a lemezeken, ez a boldogság szerencsére az idei Szigeten sem valamiféle agyonfilterezett tartalom volt, hanem olyan élmény, ami miatt egyáltalán kitalálták a Nagyszínpadot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.