Visszhang: könyv

Németh Róbert: Nem vagyok itt

Visszhang

A zenei újságíró és popzenész (Heaven Street Seven, Pegazusok Nem Léteznek) önéletrajzi elemekben bővelkedő regényének főszereplője Niedics Péter.

Niedics Péter töredékes élettörténete a gyerekkorától a negyvenes éveinek közepéig rajzolódik ki a rövid, egymáshoz lazán kapcsolódó, nem kronologikus sorrendű fejezetekben. Niedics fiatal felnőtt korának kezdete egybeesik a rendszerváltással; ezek az évek a leghangsúlyosabbak a regényben.

Péter álmodozó, tépelődő, sodródó figura, aki nehezen találja a helyét. Igazi otthona a koncertek világa, csak a haverok között érzi jól magát, a popzenén keresztül nézi világot. Van is valami csodálatra méltó a popkultúra iránti őszinte lelkesedésében, s bár egykori osztálytársai stabilabb egzisztenciák lettek, valószínűleg Niedics szellemesebb és szórakoztatóbb társaság bármelyiküknél. A szerző lendületes újságírói stílusa átszivárog a szövegbe, s kifejezetten könnyen olvashatóvá teszi a művet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.