Hogy valóban nincs itt semmi látnivaló. A felszínesség álcája azonban izgalmas mélységeket rejt. Minden kép ismerősnek hat, a szerkezeteket jól átláthatónak érzékeljük. Mégis, ezek a líraiságukban is prózaversekre emlékeztető szövegek nehezen engedik közel a befogadót. Minél több időt töltünk a szövegekkel, az általuk felépített, addig biztonságosnak tűnő környezet úgy válik egyre rétegzettebbé, míg végül a legevidensebbnek tűnő kijelentések értelmezhetősége is kérdésessé válik. Mindez jól rímel a versek tematikai fókuszaiban álló kérdésekre is, ahol a privát, a belső terek és helyszínek, emlékek védelme válik hangsúlyossá. Csak az olvasón múlik, hogy kiből lesz szándéktalan megfigyelő és ki válik gyilkossá. Hogy „vérfagyasztó részvéttel / vagy megrendült egykedvűséggel” nézünk-e körbe e versek világában.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
