Jakominusz gyerekkorában lebucskázott néhány lépcsőfokot, és egyik lábára sánta maradt. „Egy csepp sutaság senkinek sem árt”, vélekedett a nagymamája, ám a kis suta talán épp a lába miatt lett szemlélődő, magába zárkózó személyiség, aki gondolatban mindig távol van kicsit. Akit a többséget boldoggá tévő dolgok nem izgatnak, aki másban, máshogyan keresi (és találja meg) a boldogságot. A poszterszerű, festmény hatású képek meg a kísérő illusztrációk a szerző művei – érdemes elmerülni a részletekben. Jakominusz sorsát pedig költői, megemelt stílusban meséli el a szerző, így nem árt, ha a felnőttek és a gyerekek közösen olvassák.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
