Visszhang: könyv

Rébecca Dautremer: Jussváry Jakominusz gazdag órái

Visszhang

E gyönyörűen illusztrált, albumszerű mesekönyv egy rövid, egyszerű történetet tár elénk egy nyuszi életéről.

Jakominusz gyerekkorában lebucskázott néhány lépcsőfokot, és egyik lábára sánta maradt. „Egy csepp sutaság senkinek sem árt”, vélekedett a nagymamája, ám a kis suta talán épp a lába miatt lett szemlélődő, magába zárkózó személyiség, aki gondolatban mindig távol van kicsit. Akit a többséget boldoggá tévő dolgok nem izgatnak, aki másban, máshogyan keresi (és találja meg) a boldogságot. A poszterszerű, festmény hatású képek meg a kísérő illusztrációk a szerző művei – érdemes elmerülni a részletekben. Jakominusz sorsát pedig költői, megemelt stílusban meséli el a szerző, így nem árt, ha a felnőttek és a gyerekek közösen olvassák.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.