Visszhang: lemez

St. Vincent: Daddy’s Home

  • - minek -
  • 2021. június 2.

Visszhang

Már most úgy tűnik, hogy a St. Vincent néven alkotó Annie Clark lett az új évszázad első negyedének egyik legfontosabb, sokoldalú (alter-)popikonja.

Új, immár hetedik albumának önéletrajzi háttere is van, leginkább a fragmentált családban felnőtt művész apjának ambivalens hatásáról tanúskodik – e felmenő jó pár évet lehúzott tőzsdei csalásért. A nyitószám (Pay Your Way in Pain) egyszerre hangzik a Bowie-féle Fame és több Eurythmics-sláger parafrázisának, de ezzel csak elkezdődött a bevezetés az allúziók világába. St. Vincent a hetvenes évek első felének elegyes soul, folk, funk, progrock és glampop zenéiből merítette a legtöbbet, ami el is várható egy olyan produkciótól, amelyet bevallottan apu lemezgyűjteménye inspirált; nem szégyell szitárszerű tónusokkal előhozakodni (amit nyilván lelkesen fogadnak azok, akik A galaxis őrzői filmek zenéjéből ismerték meg a hetvenes éveket), vagy előcitálni a Dark Side of the Moon-korszak Pink Floydját (Live in the Dream). De jöjjön bárhonnan az ihlet, összességében remek dalok sorakoznak a zömmel régi alkotó- és producertársával, Jack Antonoff-fal együtt összerakott albumon. Elsöprő muzikalitás, finom zenei megoldások sora és okos dalszövegek, például arról, hogy mennyi félelmet tápláltak belé a rossz szülői példák és hogy milyen nehéz így családot alapítani. Az anyai szerep sem vonzó számára, ennek illusztrálására eredeti kontextusából kiforgatva idézi meg Sheena Eastont 1980-ból (5 to 9) a My Baby Wants a Baby című számban, amely ironikus vallomás a gyerek-(nem)vállalásról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.