Visszhang: lemez

St. Vincent: Daddy’s Home

  • - minek -
  • 2021. június 2.

Visszhang

Már most úgy tűnik, hogy a St. Vincent néven alkotó Annie Clark lett az új évszázad első negyedének egyik legfontosabb, sokoldalú (alter-)popikonja.

Új, immár hetedik albumának önéletrajzi háttere is van, leginkább a fragmentált családban felnőtt művész apjának ambivalens hatásáról tanúskodik – e felmenő jó pár évet lehúzott tőzsdei csalásért. A nyitószám (Pay Your Way in Pain) egyszerre hangzik a Bowie-féle Fame és több Eurythmics-sláger parafrázisának, de ezzel csak elkezdődött a bevezetés az allúziók világába. St. Vincent a hetvenes évek első felének elegyes soul, folk, funk, progrock és glampop zenéiből merítette a legtöbbet, ami el is várható egy olyan produkciótól, amelyet bevallottan apu lemezgyűjteménye inspirált; nem szégyell szitárszerű tónusokkal előhozakodni (amit nyilván lelkesen fogadnak azok, akik A galaxis őrzői filmek zenéjéből ismerték meg a hetvenes éveket), vagy előcitálni a Dark Side of the Moon-korszak Pink Floydját (Live in the Dream). De jöjjön bárhonnan az ihlet, összességében remek dalok sorakoznak a zömmel régi alkotó- és producertársával, Jack Antonoff-fal együtt összerakott albumon. Elsöprő muzikalitás, finom zenei megoldások sora és okos dalszövegek, például arról, hogy mennyi félelmet tápláltak belé a rossz szülői példák és hogy milyen nehéz így családot alapítani. Az anyai szerep sem vonzó számára, ennek illusztrálására eredeti kontextusából kiforgatva idézi meg Sheena Eastont 1980-ból (5 to 9) a My Baby Wants a Baby című számban, amely ironikus vallomás a gyerek-(nem)vállalásról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.