Bess reggeltől késő délutánig garnélarákot árul, alkoholista bátyja elszedi tőle a nehezen összekuporgatott pénzét, szutykos a ruhája, néha ennivalóra sem telik neki és állandóan fázik. Ráadásul a gyermeke apja is meghal hirtelen, így nincs más választása, mint egynapos kislányát beadni a közeli lelencházba. Hat év elteltével Bess élete még mindig ugyanabban a mederben folyik, mint amikor a kis Clarát kezében tartotta, egy dolgot leszámítva: van spórolt pénze és bátorsága ahhoz, hogy visszamenjen, és elhozza gyerekét a sötét kapuk mögül. Ám ott közlik vele, hogy a kislányt már másnap elvitték, az iratok szerint éppen ő maga.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
