Visszhang: kiállítás

Szíj Kamilla – Szijj Ferenc: A hegy

  • - dck -
  • 2022. április 27.

Visszhang

A Liget Galéria 1983 óta működik Várnagy Tibor vezetésével; a kettős tárlat pont az 500. kiállítása.

A szám most két helyen is visszaköszön: Andrási Gábor megnyitóbeszédében (500 szó), és Szijj Ferenc Várnagynak dedikált videójában (Ötszáz kép). A képzőművésznek és az írónak 2006-ban már volt itt közös kiállításuk (Kézimunka), a mostani fekete-fehér (tájkép)rajzok témája a hegy (az idő és a fény). Míg Szijj munkáira (saját interpretációja szerint) a káosz és a zűrzavar jellemző, Szíjéire a rend (a rendszer). A térben egymás mellett lélegeznek az izgatott, sűrű vonalakkal tagolt képek és a csendes monumentalitás, a leképezett látvány és gondolatban összeálló kompozíció. Míg Szíj sűrű szövetű vonalhálói szinte egyáltalán nem utalnak a külvilágra, addig a Szijj (a lakásából a rögzített kamerával készített) felvételeiből összeálló képsorba betüremkednek a külvilág hangjai (lehúzott WC, zongoraszó).

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.